Kísértés a jóra – interjú Mácz Istvánnal
Idén novemberben már negyedik bővített kiadásban jelenik meg Mácz István Kísértés a jóra című műve. Éppen 20 éve jelent meg először a teológus-író főleg fiataloknak szóló könyve, amely sorra veszi az erkölcsi alapértékeket, s azokat a történelmi személyiségeket, akikben „nem szó, nem fogalom vagy ismeret, hanem élet lett a jó.”
– 17 eddig megjelent könyve kétszázezer példányban kelt el, az Örülj velem! kilenc kiadást ért meg. Tervez mostanában új művet írni?
– Van eset, amikor az ember kiírja önmagát. Én még nem tudom eldönteni, hogy velem így van-e, lehet, hogy lesz olyan téma, amit szeretnék kiírni magamból. Pillanatnyilag nincs bennem – ahogy az anyák mondják, magzat. De csak pillanat kérdése, hogy megszülessen bennem egy gondolatmag.
– Ennyi év után kemény munka, – ahogy említette szülés – az írás, vagy könnyen megy?
– A könyveimet két nagy csoportra osztom az egyik forrása „csak én” vagyok. Ilyenkor az ember leül és ír, ilyen például az Örülj velem!, amit néhány hónap alatt írtam. De ilyen a LÉLEKzetvételeim című is, melyben az igazság-jóság-szépség gondolathármasát járom körül. A másik nagy csoportba tartoznak azok a könyveim – mint a Kísértés a jóra is – ami más szerzők gondolatait is tartalmazza, ez több időt, kutatómunkát igényel. Ez a könyvem olyan emberek előtt hajt fejet, aki hívőnek, ateistának mintául szolgálhat, mert életük alapvető erkölcsi értékeket példáz. Anna Frank élete például a remény, Martin Luther King az igazságosság, Madame Curie a munka, Albert Schweitzer a tisztelet embere volt.
– Több, mint egy éve írja a Ceglédi Panoráma Hit és bölcselet című rovatát. Hogyan értékeli, milyen visszajelzéseket kap a cikkek kapcsán?
– A lapban megjelent cikkek egyedi, közérthető, rövid elmélkedések. Ezek a ceglédi olvasóknak írt gondolatok sokakat elmélyülésre késztetnek, örülök, hogy van visszajelzés. A célom az, hogy felhívjam a figyelmet, a mindennapi életünkben legyen ott kitagadhatatlanul az Isten. Ha csak néhány száz olvasóban felmerül a gondolat, hogy a gazdaság, művészet, politika, kultúra mellett ott van Isten már megérte.
– Az Ön életében ott van Isten?
– Reménykedem, hogy ott van. Hogy miért mondom ezt? Köztudomású, hogy minél többet tud valaki, annál inkább ráébred, milyen keveset tud. Sok ismeretem van a vallásról, Istenről, így egyre jobban rádöbbenek mennyire keveset tudok.
A misztikusok, – akik nem annyira tudják, mint inkább tapasztalják Istent – mondják, hogy Isten kiismerhetetlen, s minél nagyobb mértékben növekszik az ismeret fénye az életünkben, annál jobban nő a szemünkben Isten titokzatossága is.
Írta: kea
Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. december 26-i számában.