Mindenszentek

Mindenszentek. Mácz István: Veletek sírok, hogy velem reméljetekMindenszentek. Halottak napja. Gyász borítja arcunk: megrendülés, fájdalom, szomorúság, könnyek. Szeretteinket szakította el tőlünk a halál. Van remény? Tépjük le magunkról a halálszín fátylat. Ha feltörjük az egyhangúan fehér tojáshéját, a sárga szín reményt ébresztő napfényét látjuk.

A gyász vakká tesz. Hasítsuk szét, hogy önmagunk tudatalatti mélyén elénk táruljon ember voltunk valósága: halhatatlanok vagyunk, örömre képesek, azért születtünk meg, hogy legyünk és örökké éljünk.

Ismerem, megéltem sokszor a gyászt. Keserű íze könnyeimnek a számban. De láttam és látom énem legmélyén: Jézusban vereséget szenvedett a halál. „Egyszer vagyok, hogy örökké legyek.” – vallom Hamvas Bélával.

Mindenszentek. Halottak napja.

Gyász az ember arcán, jól ismerem. Ám könnyeimen át látom és hiszem: a halálnál erősebb az élet, a mulandóság örök tengerbe torkollik, elment szeretteimmel találkozom és Isten otthonában együtt leszünk.

Pilinszkyvel vallom, hogy az „életet és halált lehetetlen nem egybelátni.” Mindenszentek alkalmával mindannyian gondolunk elhunyt szeretteinkre, családtagjainkra, gondolunk a halálra, túlvilágra, Istenre.

Könyvem velünk elmélkedik életről és halálról, örökkévalóságról, gyászról. Együtt érez velünk, gyászolókkal. Segít a gyász feldolgozásában. Nem fél kérdezni, miközben sejti, hogy halottjainkra emlékezve a saját halálunkra is gondolunk.

A ceglédi Mária rádióban a Veletek sírok, hogy velem reméljetek című könyvemről beszélgettünk Szelényi Péterrel. A teljes beszélgetés itt meghallgatható.

Hozzászólások