Forradalmunk, szívünk, ünnepünk
Kérem olvasóimat nemzeti ünnepünk napján, hogy jelen írásomat kivételesen ne olvassák, hanem mint egy ünnepi beszédet hallgassák meg. Otthonuk táguljon oly szélesre, mint hazánk ősi határai…
Emlékbeszéd. Ünnepi megemlékezés. Trombitaszó, zászlók, versek, tánc, énekek, koszorúk. Bennünk készülő vihar, villámlás előtt, múltunkból jelenünkbe törő remény.
Néhány ezer évvel ezelőtt megkérdezték a kínai bölcset, Kung-cét, mi az, ami a népet fenntartja? Tovább
Isten legszebb meséje
Az első karácsony, és azóta minden karácsony az Isten embereknek elmondott gyönyörű szép meséje. 
Ébenfa-elefántcsont-Krisztus
Otthonom legfontosabb falán függ. Féltve őrzöm, ó nem a pénzben mérhető értéke miatt. Amikor ránézek, nem csupán az értünk meghalt Jézusra gondolok. Nagymamám jut eszembe zsemlével, és az a nagymama, aki művészi feszülettel keresett fel. Ébenfa kereszten elefántcsontból faragott Krisztus. Tovább
Az élet értelméről tűnődik Mácz István legújabb könyvében
Mácz István: Miért? – Tűnődések az élet értelméről című könyve nemrégiben jelent meg. Eszmélésünk idején, nyári esték csillagégboltja alatt, zölden lélegző fák társaságában mélyről bukkannak fel a kérdések: Miért élek? Mi végre vagyok a világon? Mi célja életemnek? Ki vagyok? Honnan jövök, merre tartok? Miért e néhány évtizednyi földi lét?
Isten arca
„Egy Isten sok arca” című könyv nemrég került a kezembe. Istenünk „sok” arcát mutatja be a Biblia alapján. A középkorban Nazianzi Szent Gergely egyik fohászában kérdi Istent, a Mindennevűt, hogyan szólítsa – a Mindenszívűt, hogyan szeresse és végül: „Mindenarcú, hogy tapintsalak?”
Isten, akiben hiszel, annak milyen arca van?
Tovább
Levelek Anyámnak ötven éve és ma
Csongrád, 1963
Édesanyám,
ha virágokat küldenék, elhervadnának, de szeretetemtől színes gondolataim frissen érkeznek hozzád.
Az Úristen saját szépségéből adott a virágoknak, a messzi csillagoknak, az erdők zöldjének és a felhők bíbor-arany-ezüst játékának…
Erejét adta az anyag ölében nyüzsgő titkos mozgásoknak és az égitestek alig mérhető rohanásának. Bölcsességét a világmindenség terveibe tette, az értelem kutató fényét a férfi fejében gyújtotta meg. Szeretetének jóságát hová helyezte?
Az anyák szívébe… Tiédébe is, Édesanyám!
Fiad
…………….
Amióta Jézusban az Isten emberré lett s ki tudja hányszor mondotta anyjának, Máriának: Anyám – azóta a szent szó szentebb lett: Anyám!
Szívek piros koszorújában él az ember. Szeretetek gyulladnak lángolnak fel és hamvadnak el körülötte. Csak egyetlen szív ég érte a földön s az égben egyaránt: édesanyja szíve.
Ahol szeretet van, ott az Isten jelen van. Így tehát Istent nem lehet a földről száműzni, amíg egyetlen anyai szív dobog s benne a tiszta szeretet.
Ha a szívek a szeretet mécsesei, akkor az anyák szíve örökmécsként ég a családok életében.
A női szív az anyaság bölcsője. Benne ring az emberiség élete s jövője. – Áldott a szíved Anyám, mert benne hármónknak ringattad életét, családunk és nemzetünk jövőjét. Nem éltél hiába, nem éltél csak magadnak.
Ha igaz, hogy az anyák mindig szeretik gyermekeiket, akkor az is valóság, hogy még a tékozló fiúk s lányok lelkében is olthatatlanul marad
szikrányi szeretet irántuk. (Talán ez menti meg őket, hogy embertelenné ne váljanak.)
…..
Cegléd, 2016
Édesanyám,
Most már teljes képtelenség virágot küldeni neked, de gondolataim, érzéseim (miért ne hihetném az egyre titokzatosabb és egyre rejtettebb valóságát megmutató anyagi világmindenségben, sőt az emberiség lassan, de biztosan kibontakozó „szellemi-burkában” [nooszférájába], amely körül öleli, áthatja), miért ne hihetném, mégis csak elér hozzád, amit érzek, gondolok. Teljék benne örömed, mint valamikor egy-egy mezei csokorban, melyet sétáim után vittem haza.
Mennyi éve már, hogy nem vagy közvetlenül köztünk? Beszélnek a dátumok. Akkor írtam, most miért ne írhatnék? Imádkozni imádkozom érted, hozzád. A Biblia tudósai szerint Istenben valamiképpen fennmarad a szeretet és ezért tudtok rólunk. Ezért mit is írjak magunkról? Csak, ami egyértelmű, találkozásunk közeledik. Könnyek nélkül majd én sem tudom itt hagyni szeretteimet, de hiszem, letörli azokat az ölelés, a mosoly, amivel vársz.
Anyám, Neked írtam. Ér annyit, mintha koszorút vinnék sírodra. Azt bárki láthatná. Miért ne olvashatná más levelemet, és szeresse egymást minden anya és gyermek.
Hálával,
Fiad
Húsvéti hitvallás feltámadáskor
Jézus Krisztus feltámadt
h i s z e m
– Te vagy az én szeretett Fiam, kedvem telik benned
– én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok
– bízzatok, én legyőztem a világot
– láttam a sátánt: mint a villám úgy zuhant le az égből
– minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön
– bízzatok! én vagyok, ne féljetek!
– aki bennem hisz, ha meghalt is élni fog
– elmegyek és helyet készítek nektek
– az embernek lehetetlen ez, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges
– menj hited meggyógyított téged
– amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar
– maradjatok meg szeretetemben
– aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt az ég angyalai előtt
– szeretsz engem?
– békesség nektek!
– Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt
– látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, és eljön az ég felhőin, –
mondani fogja: Jöjjetek hozzám Atyám áldottai… távozzatok tőlem átkozottak…
– menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek
A kételkedő Tamás apostolnak, miután kezével érintette Jézus sebeit, mondotta volt neki az Úr: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Tamással vallom: „ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM!”
Mácz István
Húsvéti hitvallás nagypénteken
Jézus Krisztus meghalt
h i s z e m :
– ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok
– úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte
– halálosan szomorú az én lelkem
– Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
– kezedbe ajánlom lelkem
– senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért
– irgalmat akarok, nem áldozatot
– szeresd Uradat, Istenedet
– szeressétek egymást és ellenségeiteket
– nem elítélni jöttem a világot, hanem megmenteni
– az Emberfia nem azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért
– hited megmentett téged
– ember, bocsánatot nyertek bűneid
– legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok irgalmas
– én vagyok a jó Pásztor, azért szeret engem az Atya, mert én életemet adom juhaimért
– senki sem jut az Atyához, csak általam
– aki kér, kap, – aki keres, talál,- aki zörget, annak ajtót nyitnak
– három nap múlva feltámadok
Tanítványaitól kérdi Jézus: „Kinek tartjátok az Emberfiát?” Péterrel válaszolom: „TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!”
Mácz István
Új év, örök kérdések
Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba! Sorsunk, jövőnk javarészt bennünk. Újra és újra tisztázzuk: kik vagyunk? Ki vagyok? E kérdéssel foglalkozom és a kérdésre választ keresők mellé állok. Kérem, gondolkozzanak együtt velem!
Tovább
Beszélgessünk Istennel!
Mándy Iván az „ISTEN” című novellájában írja, hogy gyermekkora óta készül vele egy beszélgetésre. Valahol majd leülnek, kávéház asztalához, vagy vasúti váróteremben, vagy sportpálya tribünjén, templomban vagy az utcán összetalálkoznának. Ő és az Isten. Ő semmit nem kérdezne, Isten meg mondja el, amit akar. Veszekedés lenne? Nem történne semmi baj, „mindig csak azzal tudtam veszekedni, akit szerettem.” Az író végül így fejezi be novelláját: „Egy idő után elbúcsúznánk. Ő is megy tovább a maga útján, és én is.”
Lehet készülni, egyáltalán beszélgetni Istennel? A karácsony megadja a választ: igen! Tovább