„LÁTTAM A LELKET!” (Jn 1,32)
Ki látta?
Keresztelő János állította a Jordán partján – adja hírül a Biblia.
Igazat mondott?
Látható a Láthatatlan? Érzékelhető az érzékelhetetlen? Istennél semmi sem lehetetlen. Most pedig Róla van szó…
Vajon Isten a teremtett világmindenség láthatóságában nem Önmagát önmagát mutatta és mutatja be? Amikor Egyszülött Fia emberré lett Jézusban, látható lett. A Szentlélek eljöveteleikor galamb alakjában, máskor tüzes nyelvek lobbanásában, szélviharban, szelíd forrásvízben vált érzékelhetővé.
Saját lelkem sem látom. Mégis mi fénylik föl a szememben s beszél tekintetemben?az arc mosolya, a kéz mozdulata több, mint ami látható. A gondolatban a lélek szikrája fénylik, a szív szeretetében a lélek izzik. Aki rám néz, a lelkemet is látja, aki rád néz, annak lelked többé nem rejtett.
„Láttam a Lelket!” – kiáltott Keresztelő János. Igazat mondott.
Töredékek
SOROK
csak sorok
a sorokban én
kit érdekel?
(nem érdekel)
csak sorok
az enyémek
a sorokban én
(van kit érdekel)
szóljatok sorok
én
kiáltok
(1970)
— Tovább
Őrzöm ölelését
Múltba nézek. Emlékek élednek. Arcokat látok. Ismerősök. Leírok egy nevet, magamnak: Szolnoky János Apát Úr… Emlékezésem homályát villámként hasítja szét az a pillanat, amikor utoljára öleltük meg egymást.
Karácsony, karácsonyom
Karácsony.
Ajándék nekem, és ajándék, amit én adok.
Karácsony.
Villogó fények az utcákon és tereken.
Árubőség a kirakatokban, kedvezmény a boltokban, „akció!”.
Vendégvárás gondokkal, és gond, én mit vigyek?
Karácsony.
Szent és profán programok. (Gyöngy sertések előtt…)
Karácsony.
Ünnepi ruha. Mise. Istentisztelet. Menni illik, kell. Mintha nem is lenne.
Karácsony.
Mi-minden? De nekem mi?! (És remélem, sokan másoknak.)
ISTEN EMBERRÉ LETT. Megtestesülés.
Ez a mély, létünkbe hasító, életünket teljessé tévő tényt képtelen elhomályosítani a felszínes (bár érthető) csillogás, zaj, rohanás, közömbösség.
Vagy mégis? Rajtam múlik. Rajtunk.
Ma már nekem is más a karácsony, min gyermekkoromban, más fiamnak, lányaimnak, unokáimnak. De nekik is a karácsony, karácsony!
ADVENT: ELJÖVETEL
Rohanó világunk tele idegen szavakkal. Megszokás vagy felületesség miatt alig törődünk jelentésükkel. Napjaink reklámjai, programjainak hirdetései tele vannak az „advent” szóval. Keresztény igehirdetők advent időszakáról beszélnek. Alig van ember, akit érdekelne, hogy az advent latin szó. Jelentése: eljövetel. De kinek az eljövetele, vagy minek a várása? A villogó reklámoktól elkápráztatott embert nem érdekli, a vásárlástól lázast a boltokban közömbösen hagyja, a szórakoztató program keresők csupán kikapcsolódást várnak. – A keresztény embernek az advent Krisztus eljövetele, Krisztus-várás. Tovább
Az emberiséget fenyegető hét halálos veszély
A médiában, személyes találkozókon, gyűléseken tálcán kínálják magukat, akik polgármesterek, képviselők szeretnének lenni. Kérem, olvassa tovább, nem kampányról szól valaki mellett olvasóimmal megosztott tűnődésem. Csak vágyam („az elvárásom” túl igényes lenne), hogy olyan vezetőink legyenek országos szinten, városunk szintjén, akik ismerik az emberiséget fenyegető hét halálos veszélyt, és az ellen dolgoznának, élnének.
A fiatalság három titka
Több mint 10 éve találkoztam Máriával. (Ó nem „Mária Nénivel”, mert ez ellen már akkor tiltakozott – betöltve a 80. évét.) Első találkozásunk után, látva frissességét, kitűnő autóvezetését, dicsértem.
– Mária, csodálom életerejét, életkedvét. Van titka?
– István, van. Nagyon egyszerű: Nem érek rá megöregedni!
„Miértek” a keresztúton
Nézünk kereszthordozó Jézus.
Ki nem mondott miértek lelkünkben.
Szólj könnyeiddel, vércseppjeiddel,
szólj egész önmagaddal.
Tovább
Gyomai születésnapi köszöntő
Mácz István szülővárosa, Gyoma köszönti az írót születésnapja alkalmából. A VÁROSUNK című lap Irodalmi oldalán Polányi Éva gondolatait olvashatjuk ebből az alkalomból. Mácz István így vall a leírtakról: „Mikor olvasom, mintha tükörbe néznék. – Tévedek? Ennyire azért mégsem igaz? – Mégis, mintha belső arcom látnám…”
Születésnapomra
játék és ünnep az élet
játék
hiszen csak egy pillanat
ünnep
hiszen örök
örök játék az életem