88 évesen
88 év. 88 tavasz, nyár, ősz, tél. Csecsemőkor, gyermekkor, az ifjúság ideje, öregség és már küszöbön az aggkor. (Átlépem?) … Mennyi könny, mennyi mosoly? Sírás, nevetés. Siker és kudarc. Egészség, betegség. — Csodálatos élethivatás szakadékokon át töretlenül szolgálni az Istent és az embereket. A szeretet megszámlálhatatlan színeivel szívemhez szíveket kapcsolt. Lelkek érintkeznek lelkemmel, családommal, őseimmel és utódaimmal együtt. Barátok, munkatársak, ismerősök, könyveim olvasói…
88 év. Több, mint 25 milliárd szívdobbanás. Hallgat a szív, de érez. Lelkem a Mindenséget szeretné átölelni: a Teremtőt és az egész világot létével, élőlényeivel, az emberekkel, akiknek ma a Bibliából idézem János apostol szavait: „Szeressétek egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van és ismeri Istent.”
Évtizedek óta átélve olvasom Sík Sándor TE DEUM című versét. Most hallgassuk meg a költeményt Sinkovits Imre előadásában. Köszönöm, aki ma velem ünnepel és az életért, amit ő kapott és él, lelke hálát énekel.
2022. január 28.
Mácz István
Temetőben
Járom a temetőket. Sírokat keresek fel. Élőkkel és holtakkal találkozom. Az élők halálra készülnek, a holtak feltámadásra várnak. Élet nincs halál nélkül, halál sem lenne élet nélkül. Az ember tudja és tapasztalja és ünnepli mindkettőt. Járok a sírok között. Kezemben virág, fejemben gondolatok.
Lehet már 50 éve annak, hogy mélyen érintett Pilinszky János állítása: „Belenőni a halálba, szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.”
Egyetértek Sík Sándor költővel:
„Úgy érzem, az embernek jussa van,
Hogy megélhesse a maga halálát.
Megélje a borzalmas-nagyszerű
Pillanatot, mikor a Végtelenség
Szemébe villan. Nem, az emberélet
Csak a halállal teljesül egésszé.”
Ernesto Cardenal hatalmas versében siratja el barátját.
„A halál
násza a vágynak
az odaadás csúcspontja
a halál.
A halál Egyesülés
és nincs más csak te magad
együtt a világgal…
A halál nem annyi,
hogy elhagyjuk a világot, hanem
alámerülünk benn
te ott vagy a Mindenség titkai közt
a Föld gyomrában
kívül e világ nagy üzemén,
nem köt tér, nem köt idő. „
Halál – egyesülés?
Választ ad erre egy másik jezsuita pap, Teilhard De Chardin. Istenhez szól:
„Add, hogy ha eljön az órám, Téged lássalak meg minden idegen vagy ellenséges erő alatt, amely elpusztítani akarna vagy helyembe lépne. Add nekem, Istenem, azt a megértést, hogy (ha elég nagy a hitem) fájdalmaim mélyén Te bogozod szét létem rostjait, hogy lényem velejébe hatolj és vigyél engem önmagadba… Taníts meg arra, hogy miként egyesüljek Veled halálomban.”
Nem őrült gondolat vagy hiú ábránd így látni a halált? Én velük egyetértek. Isten emberré lett Jézus Krisztusban, meghalt és feltámadt. Ő az Út, Igazság és az Élet, vallotta magáról. Nekünk pedig azt ígérte: „Aki bennem hisz, ha meghalt is élni fog… Elmegyek és helyet készítek nektek Atyám asztalánál… Atyám házában sok hely van…” (Jn11,21 14,11)
Járom a temetőt. Kezemből szeretteim sírjára kerülnek a virágok. Indulok haza, majd jő a holnap. Tovább élem életem és majd halom halálom. Ember vagyok.
Mácz István
A hitetlenség okai
Dobos torta, feketekávé. Cukrászda kerek asztalán. És mi, hárman beszélgető partnerek. Előbb a napi események, majd családunkban történtek, később a város eseményei csevegésünk témái. A politika után sor került a vallásra.
– Rendszeresen a hitről írsz.
– Igen, a hit éve van.
– És akinek nincs? El tudod – elfogultnak látszol – képzelni, hogy Isten nélkül is lehet élni?
– Igen…
– Kivételesen szólnál az istennélküliségről?
– Persze. Ha van türelmetek, nézzük az istennélküliség okait. – Amit föltétlen figyelembe kell vennünk, hogy a hit ajándék. Vannak, akik megkapják, vannak, akik még nem kapták meg vagy vannak, akik közömbösek, sőt visszautasítják.