Halálunk napja

Halottak napjaA cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: Halottak Napja van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk, gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, – előre mentek! -. Haláluk órájára emlékezünk. Vajon gondolunk halálunk napjára is?

Halálra gondolni? Igen. Természetes az öntudattal élő embernek. Elmúlás szövi át életünk, a pillanatok patakján csordogálnak napjaink. A Föld élőlényei közül egyedül az ember tudja, hogy meghal. Mekkora várakozás, készülődés, amikor újszülöttet várunk… Bölcsesség jele, ha legalább olykor felkészülünk halálunk órájára.

Jókai Anna kortárs írónk szerette volna:

„Ne csak velem, de általam történjen:
az aktív meghalás erejét kérem.
Nem eutanázia: nem öngyilok:
Értem küldött felismert angyalok!”

Ha az ember írástudásának kezdetétől keres, számtalan vallomást talál, amint halálával szembe néz. A latin költő, Horatius (+ Kr.e. 8.) írja: „Meg nem halhatok én teljesen… Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább.”

Az Istent tagadó, káromló Henrich Heine (+1856) élete alkonyán vallja: „Igen, tékozló fiúként visszatértem Istenhez… Ha már vágyunk egy Isten után, aki valóban képes segíteni… akkor el kell fogadni személyiségét, világon kívüliségét és szent tulajdonságait… Így ráadásul elnyerjük lelkünk halhatatlanságát, a halál utáni örök életet…”

Arany János (+1882) halálát túlélő bizalmát oly egyszerűséggel reméli:
„… Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi, rakott csűrébe.”

Gárdonyi Géza (+1922) így gondolta:
„a halál nekem nem kivégzés, börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt lenn a földön,
egy másik ajtó kinyílik ott fenn az égen.”

Hamvas Béla (+1968) író, filozófus: „Az élet nem hetven vagy nyolcvan év, hanem örök létezés, és nem végig kell élni, hogy az ember megsemmisül, hanem úgy, hogy ha akarna sem tudna soha megsemmisülni.”

Sinka István (+1969) költő:
„Útlevelem a sors
pecséttel látja el,
s indulok végtelen
hazámba innen el.”

Illyés Gyula (+1983) amikor testén az öregség elmúlást jelző nyomokat nézi, szinte büszkeséggel kiáltja az Érinthetetlen című versében:
Hogy magam én, még konokabban,
még beljebb húzódva magamba,
megmaradjak, ami vagyok,
érinthetetlen, halhatatlan.”

Weöres Sándor (+1989) felteszi a kérdést: „Halálommal a semmibe térek?” Testében zártnak érzi magát, és megállapítja:
„Míg él s lót-fut, halott vagyok,
s ha ő nincs, megszabadulok,
vissza, Isten szerelmébe.”

Nemes Nagy Ágnes (+1991) szinte sikoltja: „Nem akarok meghalni, nem…” Ám érzékeny lelkével látja a létező tárgyak üzenetét:
„Mert fény van minden tárgy felett…
hiszem a test feltámadását.”

Pilinszky János (+1981) a halált „nyitott szárnyú emelkedő zuhanás”-ként látja. Hová? Istennek mondja:
„Halálom után majd örök öledben,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírhatom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan.”

Vásáry Tamás köztünk élő zongoraművész, karnagy vallja: „Ha felismerjük, hogy csodálatos isteni lények vagyunk, hogy lelkünk nem halandó, már nem félünk. S ezt nem fejünkkel kell tudnunk, hanem egész lényünkkel, hogy halálunkkal visszatérünk, beleolvadunk a nagy egészbe.”

Talán már sok is az idézet, melyek ösztönözhetnek bennünket, hogy halálunk napjára is gondoljunk. Természetesen az idézetekkel szemben is idézhetnénk olyan meggyőződéseket, amelyek a halállal a semmibe hullást vallják… A lényeg, a magunk életét magunknak kell megélni és halálunkat magunknak kell átélni.

A halál nem csak koporsó, hanem bölcső is. Az öröklété.

Nemrég kérdezték tőlem is, hogy gondolok-e a halálra? Válaszom: mint minden ember. Nem félek tőle. A halállal lesz teljessé az ember élete. Az élet csúcspillanata. A halálban válik véglegessé, ki is ő maga, lényegében, látszatok nélkül. A halál nem csak koporsó, hanem bölcső is. Az öröklété. Hiszek ebben. Különben virágot sem tennék szeretteim sírjára. Ezért nem hiábavaló az ima sem. – Halálom napja? Senki sem tudja sem azt, sem az óráját. Reménykedem, hogy majd nekem is mondja a Názáreti Jézus Krisztus: „Még ma velem leszel a mennyben.” S majd az Ő szavaival lehelhetem: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.”

Halottak Napja most van. – Halálunk Napja sincs távol…

Mácz István, 2018

—————–
A szerző Halottak napja alkalmából írt tavalyi gondolatai itt olvashatók.

Ossza meg másokkal is!Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on Tumblr
Tumblr
Email this to someone
email

Hozzászólások

1 hozzászólás

  1. Mácz Les, 2018. november 01. 17:32

    Nagyon szép, köszönjük!