Temetőben: Anyám sírjánál – szeretet
Csirkék kapirgálnak az udvaron. a Mindenség arcán karcolódást sem ejtenek.
Szeretteink sírján kapirgálunk mi emberek, a virágnak helyet. A Kozmoszra „támaszkodó” halottjainkat azonban érinteni nem lehet.
Állok Anyám sírja mellett. Nincs itt, hasít belém a döbbenet! Emlékhely csupán a sírhalom. Ha él, léte s élete máshol folytatódik. Talán? Biztos!
Csirkék kapirgálnak az udvaron, bár a Mindenség arcán karcolást sem ejtenek. Anyám sírján „semmit” nem teszek, hiszen a kéz mozdulata nem, egyedül a Szeretet érintheti meg.
Mácz István