Vér és szabadság: hazaszeretet
Eger. 1956. Harcok. Sortűz az emberekre. Sebesültek. Kórházba hívják a papot, aki már hívás nélkül elindult. Kórteremről kórteremre jár. Ágyanként beszélget a sebesültekkel. Hosszabban időz egy tizenöt éves szép arcú lánynál.
– Oly fiatal vagy. Súlyos a sérülésed. Sajnállak.
– Ne tessék vigasztalni. Érzékeny virág a szabadság. Hogy éljen, vérünkkel kell öntözni. Fáj a sebem, nagyon fáj, ám arra gondolok, hogy szeretem a hazámat és véremmel öntözhettem a szabadságot.
A pap megilletődött. Hallgatott. Együtt imádkoztak. Búcsúzáskor megsimogatta a szabadságharc vértanú lányának arcát.
Hazaszeretet csak a szabadságszeretettel együtt lehetséges. Valamit tenni kell mindenkinek. Olykor az életet kockáztatni. Néha vérünket ontani. Legtöbbször csupán tenni, ami ránk bízatott: munka, kötelesség.
Téglából épül a ház, porszemből állnak a hegyek. Életünk „mezei virágaiból” – ha sorsunk a vértanúság rózsáját nem kívánja – a hazaszeretet.
——
Megjelent Mácz István Találkoztam a szeretettel című könyvében (Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest 2000)
Advent négy hete – nekem nem elég
Advent, eljövetel, eljött az emberekhez Isten. Négy hétig, kivételesen az idén 3 hétig várjuk születése napját. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott.” (Jn 1,14) Az Isten Fia a judeai Betlehemben született. Édesanyja a názáreti Mária. Mellette volt József, az ács, majd pásztorok jöttek, később bölcs királyok és megajándékozták az újszülött Gyermeket. Imádták Őt.
Tovább„Ihleted, ha fényt nem ad”
Szobrász barátom az utcán szólított meg. Keressem műtermében. Legújabb alkotását szeretné megmutatni. „Véleményedet akarom hallani. Néhány hónap alatt a kereszt témájára több ezer éves motívum keretében 9 művet csináltam. Közömbösségem ellenállása ellenére meg kellett csinálnom.” A néhány perces beszélgetésben háromszor is elhangzott tőle: „Közömbösségem ellenére.” Felfigyeltem szavaira. Vajon mi indította ilyen erővel alkotásra, hogy nem volt képes ellenállni? Az ihlet. Ám az ihletben milyen erő ösztönző, vagy ki ihlet? Csontváry Kosztka Tivadar festőművész írja, hogy „egész élete egy láthatatlan Teremtő erőnek van kiszolgáltatva.” Tévedett?
TovábbJézus és a lator
„Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. (…) Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik azonban feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat nem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,32-43)
TovábbFeszület
Gyermekek szenvedése, ártatlanok kínja, háborúk, haláltáborok, katasztrófák, kínzó betegségek, népek és egyének sorstragédiái mind-mind kérdésként kiáltják? Miért? Miért?! Választ várunk.
Mi a válasz? Ki ad magyarázatot? Még Isten sem talál szavakat, „csupán” elénk állítja a Feszületet. Lázadó vagy kétségbe esetten könyörgő miértjeinkre ez az Ő válasza. Megtestesült Isten Fia a kereszten. Isten válasza. Értjük?
Tovább88 évesen
88 év. 88 tavasz, nyár, ősz, tél. Csecsemőkor, gyermekkor, az ifjúság ideje, öregség és már küszöbön az aggkor. (Átlépem?) … Mennyi könny, mennyi mosoly? Sírás, nevetés. Siker és kudarc. Egészség, betegség. — Csodálatos élethivatás szakadékokon át töretlenül szolgálni az Istent és az embereket. A szeretet megszámlálhatatlan színeivel szívemhez szíveket kapcsolt. Lelkek érintkeznek lelkemmel, családommal, őseimmel és utódaimmal együtt. Barátok, munkatársak, ismerősök, könyveim olvasói…
88 év. Több, mint 25 milliárd szívdobbanás. Hallgat a szív, de érez. Lelkem a Mindenséget szeretné átölelni: a Teremtőt és az egész világot létével, élőlényeivel, az emberekkel, akiknek ma a Bibliából idézem János apostol szavait: „Szeressétek egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van és ismeri Istent.”
Évtizedek óta átélve olvasom Sík Sándor TE DEUM című versét. Most hallgassuk meg a költeményt Sinkovits Imre előadásában. Köszönöm, aki ma velem ünnepel és az életért, amit ő kapott és él, lelke hálát énekel.
2022. január 28.
Mácz István
Találkozás a keresztre feszítettel
Gondolatok Mácz István legújabb könyvéről
Immár a második különös Húsvétot éltük meg az idén. Mégis köznapi értelemben vett csoda történt: az országosan ismert ceglédi közíró kezünkbe adott egy evangéliumi mértékkel is rövid remekművet. A Megfeszített Jézus történetét a keresztút 14 állomása szerint – kettő kizárólag csak Jézussal foglalkozott – a tragikus halált, egyben a dicsőséges feltámadást és megváltásunk drámáját. Mindegyik fejezethez illeszkedik, mert a történet elindítója: egy súlyos árulás. Mint Máté írja evangéliumában (26, 30) Jézus az utolsó vacsorán búcsúzik el tanítványaitól – még az áruló júdabeli Júdástól is, pedig a közösség pénztárosa szívében már akkor a bosszú, az irigység és anyagi szempontok dolgoztak. Az Oltáriszentség alapítása szerény vacsora keretében történt, Zakariás textusának egy részlete (13, 7) és a hozzá illő Zsoltárok (112-117) éneklése után a tanítványokkal Jézus emberi értelemben keserves éjszakát élt meg. Tudta, kiben mi lakik; tudta, hogy kariótiai Júdás kimunkált cselvetése mellett, a tanítványok szendergése és majd Péter gyávasága is növeli majd Jézus magányát és fájdalmát.
TovábbTemetőben
Járom a temetőket. Sírokat keresek fel. Élőkkel és holtakkal találkozom. Az élők halálra készülnek, a holtak feltámadásra várnak. Élet nincs halál nélkül, halál sem lenne élet nélkül. Az ember tudja és tapasztalja és ünnepli mindkettőt. Járok a sírok között. Kezemben virág, fejemben gondolatok.
Lehet már 50 éve annak, hogy mélyen érintett Pilinszky János állítása: „Belenőni a halálba, szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.”
Egyetértek Sík Sándor költővel:
„Úgy érzem, az embernek jussa van,
Hogy megélhesse a maga halálát.
Megélje a borzalmas-nagyszerű
Pillanatot, mikor a Végtelenség
Szemébe villan. Nem, az emberélet
Csak a halállal teljesül egésszé.”
Ernesto Cardenal hatalmas versében siratja el barátját.
„A halál
násza a vágynak
az odaadás csúcspontja
a halál.
A halál Egyesülés
és nincs más csak te magad
együtt a világgal…
A halál nem annyi,
hogy elhagyjuk a világot, hanem
alámerülünk benn
te ott vagy a Mindenség titkai közt
a Föld gyomrában
kívül e világ nagy üzemén,
nem köt tér, nem köt idő. „
Halál – egyesülés?
Választ ad erre egy másik jezsuita pap, Teilhard De Chardin. Istenhez szól:
„Add, hogy ha eljön az órám, Téged lássalak meg minden idegen vagy ellenséges erő alatt, amely elpusztítani akarna vagy helyembe lépne. Add nekem, Istenem, azt a megértést, hogy (ha elég nagy a hitem) fájdalmaim mélyén Te bogozod szét létem rostjait, hogy lényem velejébe hatolj és vigyél engem önmagadba… Taníts meg arra, hogy miként egyesüljek Veled halálomban.”
Nem őrült gondolat vagy hiú ábránd így látni a halált? Én velük egyetértek. Isten emberré lett Jézus Krisztusban, meghalt és feltámadt. Ő az Út, Igazság és az Élet, vallotta magáról. Nekünk pedig azt ígérte: „Aki bennem hisz, ha meghalt is élni fog… Elmegyek és helyet készítek nektek Atyám asztalánál… Atyám házában sok hely van…” (Jn11,21 14,11)
Járom a temetőt. Kezemből szeretteim sírjára kerülnek a virágok. Indulok haza, majd jő a holnap. Tovább élem életem és majd halom halálom. Ember vagyok.
Mácz István
A keresztre feszített Jézus
„Jézust miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!… Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, melyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ‘ Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.’ – A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettészakadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ‘ Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! ‘ E szavakkal kilehelte a lelkét.”
(Jn 23)
A XII. század és minden idők különleges szentje, Assisi Ferenc egyik alkalommal mikor a templom körül sétált, sírt. Szembe jött vele barátja. ” Miért sírsz Ferenc testvér? ” – kérdezte. Ferenc válasza: ” Siratom a mi Urunk szenvedését s nem szégyellném az egész világot bejárni, hogy velem sírjanak sebein…” — Nagyböjt van. A keresztény/keresztyény emberek 40 napon át Jézus Krisztus szenvedésére gondolnak. Gondolnak? Szívüket érinti a Fájdalmak Férfiának kínja? A keresztúton kísérte őt Édesanyja, aki együtt sírt a síró asszonyokkal. Az eszünk mennyi kérdést feltesz most vagy bambán közömbös. Most engedjünk szívünknek, hogy érezzen és kérje a Fájdalmas Anyát:
„Add meg kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled,
S azzal, ki fán eped.
A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet. „
Lelkünk könnye minden érzés, gondolat, amellyel együtt sírunk mindazokkal, akik könnyek nélkül ugyan, de sírnak Jézus szenvedésének, szenvedő embertársainak fájdalmán…
MEGFESZÍTETT URAM, JÉZUS!
Emberek körülötted, szenvedésed okozói, résztvevői. Emberek, – arcok. Látjuk őket. Látjuk Júdás áruló, Péter tagadó, Pilátus kétkedő, Heródes gúnyolódó, Barabás gyilkos arcát. — Látjuk, lássuk, Péter sírásban tisztuló, a lator, Dismas bűnbánón reménykedő, a kivégzést felügyelő Százados villámfelismerését, ‘Jézus igaz ember’, Arimetai József és Nikodémus bátor, a Fájdalmas Anya gyötrelembe mélyült arcát…
Arcok kavargó áradata körülötted, és Te középen, keresztmagasságban fölöttük, fölöttünk. A TE MEGÜTÖTT VÉRES ARCOD, melyen átsejlik az Irgalom, a Megbocsátás, a Szeretet mennyei Atyád iránt és minden ember iránt. Imádom arcodat Uram! Kavargó arcok áradata kereszted körül, itt és most. Keresztedről rám tekintve, milyennek látod arcomat, Uram?
JÉZUS, KERESZTRE FESZÍTETT!
Hogyan is tudtál és tudsz mentségére sietni, bocsánatot kérni a gúnyolódóknak, a káromkodóknak, gyilkosaidnak? Hogyan is nem hasonlasz meg „embervoltoddal”, Te magad is egy az emberek közül? Gonosz az ember? Ha rád nézünk, ha keresztedről ránk nézel, benned az ember isteni titka!Te azt is tudod, látod, hogy a bűnben összetört emberi szív salakja alján még izzik egy parányi parázs, mely kegyelmed fuvallatára fellobban és betölti a hit, teljessé teszi a szeretet.
Assisi Szent Ferenc élettörténete azt is elbeszéli, hogy egy alkalommal, amint hosszan szemlélte Jézus szenvedését, kezein, lábán, szíve felett felpiroslottak Krisztus sebei. A stigmák kegyelmében részesült. Mi magunk is, ha szemléljük a Keresztre Feszítettet lelkünkön felpiroslanak szent sebei. Szenvedésének részt-vevő tanúi -ne okozói!- legyünk, hiszen, aki Vele szenvedünk, általa meg is dicsőülünk. A Krisztus-hívők felfoghatatlan és csodálatos titka. Pál apostollal valljuk és akarjuk: ” Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra. ” (Fil.3,1.)
(Az idézett versszak Todi Jakab „A fájdalmas Szűzről” szóló himnuszából való Sík Sándor fordításában. )
Mácz István
ISTEN (és) az Igazság, a Jóság, a Szépség
Isten igazságával elbűvöl, jóságával melenget, szépségével magához édesget.
Az igazság isteni valóság. Maga Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
A jóság lényege isteni. „Egy valaki jó, az Isten.” Tanítja Jézus.
Isteni fénylik a szépségben, e szépség tündökölt át Jézuson színeváltozásakor a Táborhegyén: „Ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.”
Törekednénk-e az igazság után, vágynánk-e a jóság után, kívánnánk-e a szépséget, ha nem hordanánk mélyünkben, bár részlegesen, a Végtelent? Az ostyában (úrvacsorák falatnyi kenyerében) „elfér” az Isten. Minden igaz, minden szép, minden jó a Végtelent rejti.
Tovább