Anyám sírjánál
Csirkék kapirgálnak az udvaron. A Mindenség arcán karcolást sem ejtenek.
Szeretteink sírján kapirgálunk mi emberek, a virágnak helyet. A Kozmoszra “támaszkodó” halottjainkat érinteni nem lehet.
Állok Anyám sírja mellett. Nincs itt! – hasít belém a félelem. Emlékhely csupán a sírhalom. Ha él, léte és élte máshol folytatódik. Talán? Biztos!
Csirkék kapirgálnak az udvaron, bár a Mindenség arcán karcolást sem ejtenek. Anyám sírján “semmit” nem teszek, hiszen a kézmozdulata nem, egyedül a Szeretet érintheti meg…
Mácz István
Levél Édesanyámnak – akkor és most
Édesanyám,
Ha a borítékban virágot küldenék, hervadt szirmokat kapnál. Ám szeretetemtől élő gondolataim frissen érkeznek hozzád.
Az Úristen saját szépségéből adott a virágoknak, a messzi csillagoknak, az erdők zöldjének és a felhők bíbor-arany-ezüst játékának. Erejét adta az anyag ölében nyüzsgő titkos mozgásnak és az égitestek alig mérhető száguldásának. Bölcsességét a világmindenség roppant terveibe tette, az Értelem kutató fényét a férfi fejében gyújtotta meg. Tovább
És azután?
Több változatban ismert az a tanulságos párbeszéd, amelyet most a húsvéti ünnep után érdemesnek látok feleleveníteni. A párbeszéd az alig 10 éves múlt Tanítvány és a Mester között folyik. Tovább
Pieta (Jn. 19,25-27)
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.
Jézus és a lator (lK.23,32-34 – 39-43)
A kép, amelyet az evangélium bemutat, döbbenetes. Az emberi gonoszság rendkívül találékony mások megkínzásában. Nem elég, hogy halálra ítélik Jézust, gerendákból ácsolt keresztet vitetnek vele, tövissel koronázzák, gúnyt űznek belőle, káromolják, eszelős gonoszsággal keresztjét két közismert gonosztevő bitófái között állítják föl. Lássa a nép: gonosz Ő is a gonoszok között… Tovább
Jézus és a százados (Lk.23,47)
A kivégzés mindig látványos. Kíváncsi csőcseléket és együtt érző embereket vonz. Ahol pedig tömeg, ott rendet fenntartók is jelen vannak. Jézust a keresztúton katonák kísérik, akiknek parancsnoka egy Százados. Mindenre figyel. Ő a felelős, hogy az elítélt elérje a vesztőhelyet. Nézte a 3 keresztgerendát cipelőt. Az egyiken, maga sem tudja, miért, megesett a szíve. Vagy félt, hogy gyöngeségében nem ér fel a hegyre? Segítséget parancsolt melléje. Egy munkából hazatérő földmívest, vigye a keresztet… Vitte… Tovább
Jézus és Simon (Mrk.15,21-22)
A keresztút nem séta út. Az ostorozástól már kimerült Jézus el, és ismét elesik. A Százados, aki kíséri (részvét ébredhetett benne vagy csupán, mert felelős volt, hogy az elítélt eljusson a kivégzés helyére), felfigyelt egy erős izmú férfire. Ráparancsolt, hogy a keresztet vigye. Segítsen. Simon engedelmeskedett. Vállára vette a gerendát. Tovább
Jézus és Veronika, Jeruzsálem asszonyai (Lk. 23,27-28)
Sírnak az asszonyok a keresztúton. Mi mást tehetnének? Csupán könnyeiket adhatják. Jajongásukban részvét, szeretet. Sírnak. Mit tehet a fegyverbe öltözött erőszakkal szemben a szeretet? Öklöket rázzák feléjük, de ők csak mennek. Vér piroslik a köveken. Fájdalom bennük. Bátrak, egyikük különösen, bár az evangélista nem említi sem nevét, sem cselekedetét. De jól érzi és írja a francia Mauriac: “Lehetetlen, hogy egy asszony ellenállhatott volna a vágynak, hogy le ne törölje ezt a rettenetes arcot.” Veronika (a hagyomány őrzi nevét) cselekedete a vigasztalás örökszép mozdulata. Tovább
Jézus és Barabás (Lk.23,18.)
Két arc. Két jellem. az egyik isteni, a másik gonosz. Lássuk őket. Mindenkinek választania kell. Sem közöny, sem közömbösség, sem nem- tudás nem ment. Választani kell.
Barabás tekintete sötét. Jézusé tiszta. Barabás zavart. Jézus szemében nyugalom. Barabás arcán bizonytalanság, Jézus tiszta bizalom. A gonosz arca vad, a Szentté szelíd. Tovább
Jézus és Claudia Procula (Mt.27,19.)
Láttuk eddig Jézus mellett Júdást, Pétert, Pilátust és Heródest. Elképzeltük arcukat. Vannak azonban, akiknek arcvonásai ismeretlenségben maradnak. A Biblia néhány vonást ad csak róluk, villanást benső életükről. A külső különben is az előzővel szemben jelentéktelen. Különösen Jézus mellett. Körülötte szenvedésének történetében asszonyokat is látunk. Őt nemcsak öklök, de szívek is kísérik. Nemcsak röhej veszi körül, hanem zokogás is hallik. Nemcsak vádak hangzanak ellene, de a perben akad egy védője, egyetlen egy, aki mellette szól. Egy asszony. Pilátus felesége. Tovább
Passió
Rámába teszik a művészi képet is. A keret mélységet ad a képnek, kiemeli a létező sokféleségből. A szenvedő Jézus köré a Gondviselő keretet adott. A Fájdalmak Férfiát a szenvedés tanúinak keretében szemléljük. Tovább
Érintés Karácsonykor
Gyermek lett az Isten. Kisdedet találtak a pásztorok jászolba fektetve, pólyába takarva. Még a bölcsek is kicsiny gyermeket láttak. Ajándékokat adtak és imádták. Tovább
Van szeretet!
Az apa börtönben. Vétke: sikkasztás. Saját patikájából lopott ki orvosságot, volt a vád l951-n. Az anya otthon maradt tanuló fiaival. Mosni járt házakhoz, ahol merték vállalni a kockázatot, hogy egy elítélt feleségével dolgoztatnak, természetesen titokban. Tovább
Te nem halsz meg!
Két idős asszony. Hetven- és hetvenöt évesek. A hetvenéves látogatja meg az idősebbet. Már több, mint 10 éve nem látták egymást.
Találkoznak.
Ebéd. Beszélgetés. Csend. Tovább
Temetőben: Bölcsődal a kriptában
Kripta. Kő hideg levegő. Ketten megyünk le. Az Anya, aki rég temette ide
gyermekét és én.
Serceg a gyufa. Megtöri a csöndet. Gyertyafényben látom a márványba vésett betűket: Ilonka. Tovább