Temetőben

Járom a temetőket. Sírokat keresek fel. Élőkkel és holtakkal találkozom. Az élők halálra készülnek, a holtak feltámadásra várnak. Élet nincs halál nélkül, halál sem lenne élet nélkül. Az ember tudja és tapasztalja és ünnepli mindkettőt. Járok a sírok között. Kezemben virág, fejemben gondolatok.

Lehet már 50 éve annak, hogy mélyen érintett Pilinszky János állítása: „Belenőni a halálba, szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.”  

Egyetértek Sík Sándor költővel:

„Úgy érzem, az embernek jussa van,
Hogy megélhesse a maga halálát.
Megélje a borzalmas-nagyszerű
Pillanatot, mikor a Végtelenség
Szemébe villan. Nem, az emberélet
Csak a halállal teljesül egésszé.”

Ernesto Cardenal hatalmas versében siratja el barátját.

„A halál
násza a vágynak
az odaadás csúcspontja
a halál.
A halál Egyesülés
és nincs más csak te magad
együtt a világgal…
A halál nem annyi,
hogy elhagyjuk a világot, hanem
alámerülünk benn
te ott vagy a Mindenség titkai közt
a Föld gyomrában
kívül e világ nagy üzemén,
nem köt tér, nem köt idő. “

Halál – egyesülés?

Választ ad erre egy másik jezsuita pap, Teilhard De Chardin. Istenhez szól:

„Add, hogy ha eljön az órám, Téged lássalak meg minden idegen vagy ellenséges erő alatt, amely elpusztítani akarna vagy helyembe lépne. Add nekem, Istenem, azt a megértést, hogy (ha elég nagy a hitem) fájdalmaim mélyén Te bogozod szét létem rostjait, hogy lényem velejébe hatolj és vigyél engem önmagadba… Taníts meg arra, hogy miként egyesüljek Veled halálomban.”

Nem őrült gondolat vagy hiú ábránd így látni a halált? Én velük egyetértek.  Isten emberré lett Jézus Krisztusban, meghalt és feltámadt. Ő az Út, Igazság és az Élet, vallotta magáról. Nekünk pedig azt ígérte: „Aki bennem hisz, ha meghalt is élni fog… Elmegyek és helyet készítek nektek Atyám asztalánál… Atyám házában sok hely van…” (Jn11,21  14,11)

Járom a temetőt. Kezemből szeretteim sírjára kerülnek a virágok. Indulok haza, majd jő a holnap. Tovább élem életem és majd halom halálom. Ember vagyok.

Mácz István

Ossza meg másokkal is!Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on Tumblr
Tumblr
Email this to someone
email

A keresztre feszített Jézus

A keresztre feszített JézusJézust miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!… Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, melyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ‘ Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.’  – A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettészakadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ‘ Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! ‘ E szavakkal kilehelte a lelkét.”

(Jn 23)

A XII. század és minden idők különleges szentje, Assisi Ferenc egyik alkalommal mikor a templom körül sétált, sírt. Szembe jött vele barátja.  ” Miért sírsz Ferenc testvér? ” – kérdezte. Ferenc válasza: ” Siratom a mi Urunk szenvedését s nem szégyellném az egész világot bejárni, hogy velem sírjanak sebein…”  — Nagyböjt van. A keresztény/keresztyény emberek 40 napon át Jézus Krisztus szenvedésére gondolnak.  Gondolnak? Szívüket érinti a Fájdalmak Férfiának kínja? A keresztúton kísérte őt Édesanyja, aki együtt sírt a síró asszonyokkal. Az eszünk mennyi kérdést feltesz most vagy bambán közömbös. Most engedjünk szívünknek, hogy érezzen és kérje a Fájdalmas Anyát:

                                 “Add meg kérlek, hogy míg élek,

                                    Együtt sírjak mindig véled,

                                         S azzal, ki fán eped.

                                   A keresztnél veled állni,

                                   Gyászban veled eggyé válni:

                                         Erre űz a szeretet. “

Lelkünk könnye minden érzés, gondolat, amellyel együtt sírunk mindazokkal, akik könnyek nélkül ugyan, de sírnak Jézus szenvedésének, szenvedő embertársainak fájdalmán…

                                    MEGFESZÍTETT URAM, JÉZUS!

Emberek körülötted, szenvedésed okozói, résztvevői. Emberek, – arcok. Látjuk őket. Látjuk Júdás áruló, Péter tagadó, Pilátus kétkedő, Heródes gúnyolódó, Barabás gyilkos arcát.   —  Látjuk, lássuk, Péter sírásban tisztuló, a lator, Dismas bűnbánón reménykedő, a kivégzést felügyelő Százados villámfelismerését, ‘Jézus igaz ember’, Arimetai József és Nikodémus bátor, a Fájdalmas Anya gyötrelembe mélyült arcát…

Arcok kavargó áradata körülötted, és Te középen, keresztmagasságban fölöttük, fölöttünk. A TE MEGÜTÖTT VÉRES ARCOD, melyen átsejlik az Irgalom, a Megbocsátás, a Szeretet mennyei Atyád iránt és minden ember iránt. Imádom arcodat Uram! Kavargó arcok áradata kereszted körül, itt és most. Keresztedről rám tekintve, milyennek látod arcomat, Uram?

                                      JÉZUS, KERESZTRE FESZÍTETT!

Hogyan is tudtál és tudsz mentségére sietni, bocsánatot kérni a gúnyolódóknak, a káromkodóknak, gyilkosaidnak? Hogyan is nem hasonlasz meg “embervoltoddal”, Te magad is egy az emberek közül? Gonosz az ember? Ha rád nézünk, ha keresztedről ránk nézel, benned az ember isteni titka!Te azt is tudod, látod, hogy a bűnben összetört emberi szív salakja alján még izzik egy parányi parázs, mely kegyelmed fuvallatára fellobban és betölti a hit, teljessé teszi a szeretet.                                                                                                                                                                                                                                    

Assisi Szent Ferenc élettörténete azt is elbeszéli, hogy egy alkalommal, amint hosszan szemlélte Jézus   szenvedését, kezein, lábán, szíve felett felpiroslottak Krisztus sebei.    A stigmák kegyelmében részesült. Mi magunk is, ha szemléljük a Keresztre Feszítettet lelkünkön felpiroslanak szent sebei. Szenvedésének részt-vevő tanúi  -ne okozói!- legyünk, hiszen, aki Vele szenvedünk, általa meg is dicsőülünk. A Krisztus-hívők felfoghatatlan és csodálatos titka. Pál apostollal valljuk és akarjuk: ” Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra. ” (Fil.3,1.)

(Az idézett versszak Todi Jakab “A fájdalmas Szűzről” szóló himnuszából való Sík Sándor fordításában. )

                                                                                                                                             Mácz István

Ossza meg másokkal is!Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on Tumblr
Tumblr
Email this to someone
email

ISTEN (és) az Igazság, a Jóság, a Szépség

Isten az Igazság, a Szépség, a JóságIsten igazságával elbűvöl, jóságával melenget, szépségével magához édesget.

Az igazság isteni valóság. Maga Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

A jóság lényege isteni. „Egy valaki jó, az Isten.” Tanítja Jézus.

Isteni fénylik a szépségben, e szépség tündökölt át Jézuson színeváltozásakor a Táborhegyén: „Ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.”

Törekednénk-e az igazság után, vágynánk-e a jóság után, kívánnánk-e a szépséget, ha nem hordanánk mélyünkben, bár részlegesen, a Végtelent? Az ostyában (úrvacsorák falatnyi kenyerében) “elfér” az Isten. Minden igaz, minden szép, minden jó a Végtelent rejti.

Tovább
Ossza meg másokkal is!Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on Tumblr
Tumblr
Email this to someone
email

Halálunk napja

Halottak napjaA cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: Halottak Napja van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk, gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, – előre mentek! -. Haláluk órájára emlékezünk. Vajon gondolunk halálunk napjára is? Tovább

Karácsonykor ránk mosolyog az Isten

Karácsonykor megszületett az Isten Fia. Karácsonykor ránk mosolygott az Isten. Jézus Krisztus tekintetében Isten mosolygott minden emberre.
Karácsonykor megszületett az Isten Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.
Igen, ott a betlehemi istállóban.
Pásztorok térdeltek eléje,
bölcsek földig hajoltak előtte,
és mit tett Ő? Az isteni Kisded?
Rájuk mosolygott!

Tovább

Halottak napján

Halottak napja
Szeretteimhez a temetőbe kimenni nem tudok. Képzeletben állok sírjuk előtt. Szívem gyertyaláng. Emlékezésem fehér virág. Cardenal szavai jutnak eszembe.

    „Itt vagy és mindenütt.
    Éppoly könnyű találkozni veled,
    Mint Istennel –
    (vagy éppoly nehéz.)”

Szavak nélkül ima sír fel bennem. Hallgatnak ők is. Mély csöndben öleljük egymást.

Aztán – azután érzem… könnyeimet letörlik arcomról…

Mácz István, 2017

Forradalmunk, szívünk, ünnepünk

Kokárda - nemzeti ünnepünk Kérem olvasóimat nemzeti ünnepünk napján, hogy jelen írásomat kivételesen ne olvassák, hanem mint egy ünnepi beszédet hallgassák meg. Otthonuk táguljon oly szélesre, mint hazánk ősi határai…

Emlékbeszéd. Ünnepi megemlékezés. Trombitaszó, zászlók, versek, tánc, énekek, koszorúk. Bennünk készülő vihar, villámlás előtt, múltunkból jelenünkbe törő remény.

Néhány ezer évvel ezelőtt megkérdezték a kínai bölcset, Kung-cét, mi az, ami a népet fenntartja? Tovább

Isten legszebb meséje

Az első karácsony, és azóta minden karácsony az Isten embereknek elmondott gyönyörű szép meséje. Karácsony - Jézüs Krusztuzs születése - Isten legszebb meséje - Mácz István

Tovább

Ébenfa-elefántcsont-Krisztus

Ébenfa elefántcsont KrisztusOtthonom legfontosabb falán függ. Féltve őrzöm, ó nem a pénzben mérhető értéke miatt. Amikor ránézek, nem csupán az értünk meghalt Jézusra gondolok. Nagymamám jut eszembe zsemlével, és az a nagymama, aki művészi feszülettel keresett fel. Ébenfa kereszten elefántcsontból faragott Krisztus. Tovább

Az élet értelméről tűnődik Mácz István legújabb könyvében

Mácz István: Miért? - Tűnődések az élet értelmérőlMácz István: Miért? – Tűnődések az élet értelméről című könyve nemrégiben jelent meg. Eszmélésünk idején, nyári esték csillagégboltja alatt, zölden lélegző fák társaságában mélyről bukkannak fel a kérdések: Miért élek? Mi végre vagyok a világon? Mi célja életemnek? Ki vagyok?  Honnan jövök, merre tartok? Miért e néhány évtizednyi földi lét?

Tovább

Következõ »