Gyomai születésnapi köszöntő
Mácz István szülővárosa, Gyoma köszönti az írót születésnapja alkalmából. A VÁROSUNK című lap Irodalmi oldalán Polányi Éva gondolatait olvashatjuk ebből az alkalomból. Mácz István így vall a leírtakról: „Mikor olvasom, mintha tükörbe néznék. – Tévedek? Ennyire azért mégsem igaz? – Mégis, mintha belső arcom látnám…”
Mácz István 80 éves
Az íróval, Cegléd nyugalmazott polgármesterével Szatmári Gábor beszélgetett a Cegléd TV-ben.
Születésnapomra
játék és ünnep az élet
játék
hiszen csak egy pillanat
ünnep
hiszen örök
örök játék az életem
Ma nyolcvan
Küszöbön
Nagyon igaz, „hatvan felé az ember már hazafelé tart”, és most már tudom, aki nyolcvan, az már a küszöbig ért…
Szinte észrevétlen történt. Csak teltek a napok, észrevétlen csökkentek az ünnepek, arcunk változott a tükörben, testünk-lelkünk fészket engedett gyöngeségeknek, betegségeknek, többet járunk temetésre, ritkábban hívnak keresztelőre, az újságot nem lapozzuk végig, tv-ben műsorokat hagyunk ki, mint öreg erdőben ritkulnak a fák, egyre kevesebb a barát, visszafelé egyre messzebb látunk és az előre olykor csak a holnapig tart, átgondoljuk, adósak vagyunk vagy nekünk tartoznak, politika már csak tiszavirág előttünk, gyermekeink túlnőttek, unokáink már utol sem érjük, életünk társa, jó feleség, jó férj tanúja mindennek: küszöbön állunk, egyik kezünk búcsút int, másik találkozásra nyílik, és tűnődünk, hol vannak többen, az oldalon, amelyet elhagyunk, vagy a másikon, ahová belépünk, és egyedül vagyunk, a határon, merre nézzünk? gyönyörű a naplemente és színesebb, fényesebb a napkelte, – egyszerre nézzük mindkettőt, és mindkettőben, a szivárvány teremtés előtti színpompájában és a beteljesedés ember-még-nem-látta fényözönében felsejlik egy Arc, amelyik ránk tekintett létezésünk titokzatos kezdeténél, és most szemünkbe néz, hogy szemünkben az örök egyesülés nyíljék ki, amelyben már nem számoljuk, hatvan, vagy nyolcvan… hihetjük, higgyük, hiszem, a küszöbön átlépve „Isten lesz minden mindenben”.
Küszöbre ér, aki 80, naplemente és napkelte öleli…
Emberré lettél, Uram?
ÖRÖK JÉZUS
karácsony, születésed napja,
kérdezlek:
érdemes volt emberré lenned?
Bocsásd meg nagyon emberi kérdésemet,
mely nagyon emberien gondol rád,
hiszen te az Isten vagy,
s tudtad előre,
hogy az Ember tökéletesedésének útján
e l ő r e halad,
a tényeken alapuló látszat ellenére,
bukdácsolva, vétkek szakadékába zuhanva
tökéletesedik azon az úton,
amelyet Te határoztál meg részére:
LEGYETEK TÖKÉLETESEK,
MINT MENNYEI ATYÁTOK.
Te mit mondanál?
Városunk Kossuth terén megpihentem egy padon. Balomon a templom, jobbomon Dózsa szobra. Majd váratlanul ismerős ült mellém. Kézfogás után azonnal kezdte a beszélgetést.
– A panorámában olvastam cikkedet. Valami idegsebész hitvallását idézted. Jó, jó. Ám egy fecske nem csinál nyarat!
– Egy fecske valóban nem csinál nyarat – válaszoltam – ám jelezheti, van tavasz, nyár. A hit nem lármás, nem hivalkodik. Csöndes, bár ha kell, megszólal.
– Ismersz más tanúságtételeket is?
– 2012-ben a VIGILIA közismert embereket keresett meg azzal a kéréssel, válaszoljanak arra a kérdésre: mit jelent az Ön életében a hit? A válaszokat azután a folyóirat decemberi számában közölték.
– Mondanál néhányat?
– Inkább idézek részleteket belőlük magazinunk legközelebbi számában.
Tisztelt Olvasóim, ismerősömnek tett ígéretemet most teljesítem. Meggyőződésem, a vallomások gondolkodásra késztetnek. Tovább
A hitetlenség okai
Dobos torta, feketekávé. Cukrászda kerek asztalán. És mi, hárman beszélgető partnerek. Előbb a napi események, majd családunkban történtek, később a város eseményei csevegésünk témái. A politika után sor került a vallásra.
– Rendszeresen a hitről írsz.
– Igen, a hit éve van.
– És akinek nincs? El tudod – elfogultnak látszol – képzelni, hogy Isten nélkül is lehet élni?
– Igen…
– Kivételesen szólnál az istennélküliségről?
– Persze. Ha van türelmetek, nézzük az istennélküliség okait. – Amit föltétlen figyelembe kell vennünk, hogy a hit ajándék. Vannak, akik megkapják, vannak, akik még nem kapták meg vagy vannak, akik közömbösek, sőt visszautasítják.
Hiszek
Cegléden is elhangozhatott volna az a párbeszéd, amelyet most idézek a Vigilia (folyóirat) augusztusi számából. „Nemrégiben ismerős plébános várta a templom előtt vasárnap este a szentmisére érkező híveket. Egyszer csak feltűnik egy erősen illuminált férfi. Mint meséli, odalép hozzá és botladozó nyelvvel kijelenti: „Plébános úr, én hiszek.” „Jó, jó” – felelte ő. „Én hiszek” – hajtogatta ismét. „Ez nagyon szép” – feleli immár kissé zavartan a pap. Végül részegünk kiböki mondandóját: „Én hiszek, hiszek az emberben.” Mire a plébános így felelt: „Akkor készüljön fel arra, hogy óriási csalódások fogják még érni.” Tovább
Ferenc pápa és Cegléd
2013 március közepén a világ érdeklődésének központja a lemondott XVI. Benedek pápa utódjának megválasztása volt. Ki lesz ő? Ki meri vállalni a föld egyik legnagyobb erkölcsi hatalmának gyakorlását? Hiszen a római pápa, mint első számú helyettese Jézus Krisztusnak, jelenleg 2,2 milliárd katolikusnak legfőbb szellemi-lelki vezetője. Tovább