Alszol, Uram?!
Újságok címlapján: árvíz. A rádió 30 percenként közli a Duna medrét ostromló harcát. A tv képernyőjén elöntött házak, menekülő emberek, önfeledten segítők. Napok óta küzdelem az Ember és a víz katasztrofális támadása között. Mit tegyek? Gyenge vagyok már homokhoz, lapáthoz. – Mit tegyek? KIÁLTOK! URAM, ALSZOL?
A XX. század és az irgalom
Irgalom. Irgalom? Igen, bár ritkán használt szó, akkor is lesajnáló hangsúllyal. Arról kevesen tudnak, hogy a szeretet gyümölcse, még kevesebben élik meg erényként. Pedig hiánya az emberi szívben döbbenetes: ártó szándék, kegyetlenség, gyilkosság, gyűlölet, népirtás. Az ember történelmét sajnos népirtások vérzik be. A népirtások kutatói egyöntetűen állapítják meg, hogy ” az emberiség történetében a 20. század jelentette a népirtás évszázadát.” Tovább
Adni vagy kapni
Emberi kérdés. Valóban szüntelen dilemma. Emberi természetünk igénye mind a kettő: adjunk vagy kapjunk? Melyik bennünk az erősebb? A válasz önismeretünkhöz föltétlen kell, mások megismerésében tisztábban látunk. Mind a kérdésre, mind az igényre valószínű, véleményünk személyenként változó. Mostanában – olvasóink észrevették – engem a jézusi boldogságok foglalkoztatnak. És lám, dilemmánkra neki is van véleménye. Pál apostol idézi szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35.) Tovább
Az értelem és az őrültség párviadalában
Földi paradicsom vagy az emberiség pusztulása? – kérdésre 1961-ben Fritz Baade közgazdász válasza ma is – szerintem érvényes -, idézem: „Az a reménységünk, hogy az értelem és az őrültség párviadala, amelynek most tanúi vagyunk, az értelem javára dől majd el, ha a hit erői nem volnának szövetségben az értelem erőivel…” Legszebb azonban, amit a hegyi beszéd a ma élő emberek és a következő generációk előtt álló problémákkal kapcsolatban mond, a boldogságról szóló egyik igéjében: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5) Tovább
Égbe ér a feszület
Feszület útszéleinken, falvak, városok központjában, templomainkban, tornyainkon, otthonunk falán. Bánt valakit a MEGFESZÍTETTRE történő emlékezés? Unalmas látni itt-ott, oly sok helyen? Kérdéseinkre a válasz: nem. Vajon mi a titka annak, hogy bár gyötrelmes szenvedést mutat a feszület, mégis nyugalmat és békességet ad? Tovább
Jézus sír
Csodálkozunk, hiszen Isten? Igen, de egyben valóságos ember is. Ha nem folytak volna arcán könnyek, akkor hitelesen nem taníthatta volna, „BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK VIGASZTALÁST NYERNEK.” (Mt 5,4) Nagyböjt. Nézzük Jézus könnyes arcát…
” Keresztények sírjatok,
mélyen szomorkodjatok,
keseregjen minden szív,
aki Jézusához hív. ”
Tovább
Isten boldog
Az István a király című rockoperában a magyar érzések mellett helyt kapnak mélyen emberi kérdések, sőt igények is. Laborc, a lázadó és a lázító magából kikelve énekli: ” Nem kell olyan Isten / kinek bűnös, aki él / Nem kell olyan Isten / ki csak szenvedést ígér / ” A tömeg négyszer kiáltja: Nem kell! Nem kell! – Amikor én ezt hallom vagy olvasom, csöndesen kérdezem: akkor milyen Isten kell? Úgy vélem, az emberek egy része halkan ugyan, de határozottan mondaná: ” Olyan Isten kell, aki boldogságot ad, nemcsak ígér. „ Tovább
Első töprengésem az új esztendőben – „BOLDOG”
Fekete karácsonyunk volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér varázslat. Sajnálom, hiszen a hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel gazdagította volna. Ám, ha az a sok „boldog” szó, amit mondtunk, leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az ünnepeken, hókristállyá változott volna, vastag hótakaró borította volna városunkat. – Azon is elgondolkoztam, ha annyi forintom lenne, mint a kimondott „boldog” szavunk, akkor a milliárdosok közé tartoznék… Tovább
Szíveket gyűjtök
Isten Fia újra megszületne?
Nem egyszer gondolhatunk arra, ha nézzük jelen történelmét az emberiségnek, vagy a több mint 2000 éves múltját, amióta Jézusban az Isten emberré lett, akkor arra gondolhatunk, nem lenne „kedve” még egyszer emberré lenni. Az ember öngyilkos hatalommal veszélyezteti az őt körülvevő természetet. Minden életet veszélyeztető fegyvereket gyárt. Világháborúkat játszott, sátáni táborokban pusztított (pusztít?) embereket… Vajon nem Shakespeare 57. szonettje valósul meg?