Jézus és Barabás (Lk.23,18.)

Két arc. Két jellem. az egyik isteni, a másik gonosz. Lássuk őket. Mindenkinek választania kell. Sem közöny, sem közömbösség, sem nem- tudás nem ment. Választani kell.
Barabás tekintete sötét. Jézusé tiszta. Barabás zavart. Jézus szemében nyugalom. Barabás arcán bizonytalanság, Jézus tiszta bizalom. A gonosz arca vad, a Szentté szelíd.
Barabás jelleme szétzilált, nyugtalanság, kétségek kínozzák, forrong. Jézus összeszedetten békés, belső világát csönd, nyugalom tölti be. Barabás a fegyverek forradalmát hirdeti. Jézus a türelem forradalmát hozza a földre. Az egyik gyilkos, a másik maga az Irgalom. Értéktelen az egyik, Jézus maga a Jó, a Szent, az Élet.
Pilátus látta ezt. Legalább is sejtette. Érzi, nem lenne szabad a kettőt egymás mellé állíttatnia és választásra ösztönözni a tömeget. Mégis ezt tette. “ Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Krisztust? “ Ép  ésszel, egészséges erkölcsi érzékkel világos a válasz. A válasz mégis ez lett:” Bocsásd szabadon Barabást! ” – ordították.
Szerencsétlen választás! Igazságos kinyitni a börtönt, hogy kijöjjön a gyilkos és az ártatlan menjen be? Barabást megsimogatja a tavaszi szél, Jézus testét 39 korbácsütés sebzi meg. Ő a halált kapja, a másik az életet. Gyilkosságért lelkesedés élteti Barabást, Jézust a tömeg gyűlölete fojtogatja.  –   Emberek, mit tettetek, …. és mit tesztek?
Mit érezhetett Jézus? Fájdalma felülmúlja az emberi képzeletet. A csőcselék söpredékével állítják egy szintre. Barabás, rabló, gyilkos. Jézus pedig méltán kérdezte – és joggal kérdezi ma is – :” Ki vádolhat közületek bűnről engem? ”
Mit érezhetett Barabás? Először örömet, bár maga is meglepődhetett. Azt hitte, őszinte a lelkesedés feléje. Később ismerte fel, csupán eszköz volt. Bizalmatlanság vette körül és így a szabadság kín lett neki. A hagyomány szerint egy hajnalon Pilátus függönye mögé rejtőzött, hogy megölje.Elfogták. Pilátus azonban szabadon engedte. Talán úgy vélte, az emberek megvetése súlyosabb büntetés, mint börtön rácsai között élni.
A ma pilátusai, a tudomány, az erő, a “gondolkozás” hatalmi helytartói ma is felteszik a kérdést: Kit ismertek el? Jézust-é vagy Barabást? Mit választotok? Az ösztönök korlátot nem ismerő zabolátlanságát vagy a lélek szellemi előkelőségét?  Erényt-e vagy a bűnt? A Mindent vagy a Semmit? Istent vagy az Ürességet? A Gyűlölet kínzó uralmát vagy a Szeretet boldogító hatalmát?  – Jézust-é vagy Barabást?!
Embernek születtünk.
Csodálatos. És mert szabadnak születtünk, a választás elkerülhetetlen. Minket nem “Pilátus” kérdez. Saját lelkiismeretünk. Ha nem is hiszünk Jézusban vagy azt sem tudjuk élt-e Barabás, a kérdés akkor is felhangzik elnémíthatatlan erővel: a Szeretet (az erények) útján járunk-e vagy a Gyűlölet ( a bűnök) útján vergődünk?
Válaszunk vagy szerencsétlenné tesz, vagy életünk értelmét, teljességét adja meg.

Mácz István

Ossza meg másokkal is!Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on Tumblr
Tumblr
Email this to someone
email

Hozzászólások