Vér és szabadság: hazaszeretet

1956 lyukas magyar zászló

Eger. 1956. Harcok. Sortűz az emberekre. Sebesültek. Kórházba hívják a papot, aki már hívás nélkül elindult. Kórteremről kórteremre jár. Ágyanként beszélget a sebesültekkel. Hosszabban időz egy tizenöt éves szép arcú lánynál.

– Oly fiatal vagy. Súlyos a sérülésed. Sajnállak.

– Ne tessék vigasztalni. Érzékeny virág a szabadság. Hogy éljen, vérünkkel kell öntözni. Fáj a sebem, nagyon fáj, ám arra gondolok, hogy szeretem a hazámat és véremmel öntözhettem a szabadságot.

A pap megilletődött. Hallgatott. Együtt imádkoztak. Búcsúzáskor megsimogatta a szabadságharc vértanú lányának arcát.

Hazaszeretet csak a szabadságszeretettel együtt lehetséges. Valamit tenni kell mindenkinek. Olykor az életet kockáztatni. Néha vérünket ontani. Legtöbbször csupán tenni, ami ránk bízatott: munka, kötelesség.

Téglából épül a ház, porszemből állnak a hegyek. Életünk „mezei virágaiból” – ha sorsunk a vértanúság rózsáját nem kívánja – a hazaszeretet.

——

Megjelent Mácz István Találkoztam a szeretettel című könyvében (Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest 2000)

Advent négy hete – nekem nem elég

AdventAdvent, eljövetel, eljött az emberekhez Isten. Négy hétig, kivételesen az idén 3 hétig várjuk születése napját. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott.” (Jn 1,14) Az Isten Fia a judeai Betlehemben született. Édesanyja a názáreti Mária. Mellette volt József, az ács, majd pásztorok jöttek, később bölcs királyok és megajándékozták az újszülött Gyermeket. Imádták Őt.

Tovább

„Ihleted, ha fényt nem ad”

Szobrász barátom az utcán szólított meg. Keressem műtermében. Legújabb alkotását szeretné megmutatni. „Véleményedet akarom hallani. Néhány hónap alatt a kereszt témájára több ezer éves motívum keretében 9 művet csináltam. Közömbösségem ellenállása ellenére meg kellett csinálnom.” A néhány perces beszélgetésben háromszor is elhangzott tőle: „Közömbösségem ellenére.” Felfigyeltem szavaira. Vajon mi indította ilyen erővel alkotásra, hogy nem volt képes ellenállni? Az ihlet. Ám az ihletben milyen erő ösztönző, vagy ki ihlet? Csontváry Kosztka Tivadar festőművész írja, hogy „egész élete egy láthatatlan Teremtő erőnek van kiszolgáltatva.” Tévedett?

Tovább

Jézus és a lator

Nagypéntek, Jézus keresztre feszítése„Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. (…) Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik azonban feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat nem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,32-43)

Tovább

Feszület

Gyermekek szenvedése, ártatlanok kínja, háborúk, haláltáborok, katasztrófák, kínzó betegségek, népek és egyének sorstragédiái mind-mind kérdésként kiáltják? Miért? Miért?! Választ várunk.

Feszület
Csiby Mihály freskója Újszilváson

Mi a válasz? Ki ad magyarázatot? Még Isten sem talál szavakat, „csupán” elénk állítja a Feszületet. Lázadó vagy kétségbe esetten könyörgő miértjeinkre ez az Ő válasza. Megtestesült Isten Fia a kereszten. Isten válasza. Értjük?

Tovább

88 évesen

88 év. 88 tavasz, nyár, ősz, tél. Csecsemőkor, gyermekkor, az ifjúság ideje, öregség és már küszöbön az aggkor. (Átlépem?) … Mennyi könny, mennyi mosoly? Sírás, nevetés. Siker és kudarc. Egészség, betegség. — Csodálatos élethivatás szakadékokon át töretlenül szolgálni az Istent és az embereket. A szeretet megszámlálhatatlan színeivel szívemhez szíveket kapcsolt. Lelkek érintkeznek lelkemmel, családommal, őseimmel és utódaimmal együtt. Barátok, munkatársak, ismerősök, könyveim olvasói…


88 év. Több, mint 25 milliárd szívdobbanás. Hallgat a szív, de érez. Lelkem a Mindenséget szeretné átölelni: a Teremtőt és az egész világot létével, élőlényeivel, az emberekkel, akiknek ma a Bibliából idézem János apostol szavait: „Szeressétek egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van és ismeri Istent.”


Évtizedek óta átélve olvasom Sík Sándor TE DEUM című versét. Most hallgassuk meg a költeményt Sinkovits Imre előadásában. Köszönöm, aki ma velem ünnepel és az életért, amit ő kapott és él, lelke hálát énekel.

2022. január 28.

Mácz István


A keresztre feszített Jézus

A keresztre feszített JézusJézust miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!… Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, melyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ‘ Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.’  – A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettészakadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ‘ Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! ‘ E szavakkal kilehelte a lelkét.”

(Jn 23)

A XII. század és minden idők különleges szentje, Assisi Ferenc egyik alkalommal mikor a templom körül sétált, sírt. Szembe jött vele barátja.  ” Miért sírsz Ferenc testvér? ” – kérdezte. Ferenc válasza: ” Siratom a mi Urunk szenvedését s nem szégyellném az egész világot bejárni, hogy velem sírjanak sebein…”  — Nagyböjt van. A keresztény/keresztyény emberek 40 napon át Jézus Krisztus szenvedésére gondolnak.  Gondolnak? Szívüket érinti a Fájdalmak Férfiának kínja? A keresztúton kísérte őt Édesanyja, aki együtt sírt a síró asszonyokkal. Az eszünk mennyi kérdést feltesz most vagy bambán közömbös. Most engedjünk szívünknek, hogy érezzen és kérje a Fájdalmas Anyát:

                                 „Add meg kérlek, hogy míg élek,

                                    Együtt sírjak mindig véled,

                                         S azzal, ki fán eped.

                                   A keresztnél veled állni,

                                   Gyászban veled eggyé válni:

                                         Erre űz a szeretet. „

Lelkünk könnye minden érzés, gondolat, amellyel együtt sírunk mindazokkal, akik könnyek nélkül ugyan, de sírnak Jézus szenvedésének, szenvedő embertársainak fájdalmán…

                                    MEGFESZÍTETT URAM, JÉZUS!

Emberek körülötted, szenvedésed okozói, résztvevői. Emberek, – arcok. Látjuk őket. Látjuk Júdás áruló, Péter tagadó, Pilátus kétkedő, Heródes gúnyolódó, Barabás gyilkos arcát.   —  Látjuk, lássuk, Péter sírásban tisztuló, a lator, Dismas bűnbánón reménykedő, a kivégzést felügyelő Százados villámfelismerését, ‘Jézus igaz ember’, Arimetai József és Nikodémus bátor, a Fájdalmas Anya gyötrelembe mélyült arcát…

Arcok kavargó áradata körülötted, és Te középen, keresztmagasságban fölöttük, fölöttünk. A TE MEGÜTÖTT VÉRES ARCOD, melyen átsejlik az Irgalom, a Megbocsátás, a Szeretet mennyei Atyád iránt és minden ember iránt. Imádom arcodat Uram! Kavargó arcok áradata kereszted körül, itt és most. Keresztedről rám tekintve, milyennek látod arcomat, Uram?

                                      JÉZUS, KERESZTRE FESZÍTETT!

Hogyan is tudtál és tudsz mentségére sietni, bocsánatot kérni a gúnyolódóknak, a káromkodóknak, gyilkosaidnak? Hogyan is nem hasonlasz meg „embervoltoddal”, Te magad is egy az emberek közül? Gonosz az ember? Ha rád nézünk, ha keresztedről ránk nézel, benned az ember isteni titka!Te azt is tudod, látod, hogy a bűnben összetört emberi szív salakja alján még izzik egy parányi parázs, mely kegyelmed fuvallatára fellobban és betölti a hit, teljessé teszi a szeretet.                                                                                                                                                                                                                                    

Assisi Szent Ferenc élettörténete azt is elbeszéli, hogy egy alkalommal, amint hosszan szemlélte Jézus   szenvedését, kezein, lábán, szíve felett felpiroslottak Krisztus sebei.    A stigmák kegyelmében részesült. Mi magunk is, ha szemléljük a Keresztre Feszítettet lelkünkön felpiroslanak szent sebei. Szenvedésének részt-vevő tanúi  -ne okozói!- legyünk, hiszen, aki Vele szenvedünk, általa meg is dicsőülünk. A Krisztus-hívők felfoghatatlan és csodálatos titka. Pál apostollal valljuk és akarjuk: ” Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra. ” (Fil.3,1.)

(Az idézett versszak Todi Jakab „A fájdalmas Szűzről” szóló himnuszából való Sík Sándor fordításában. )

                                                                                                                                             Mácz István

ISTEN (és) az Igazság, a Jóság, a Szépség

Isten az Igazság, a Szépség, a JóságIsten igazságával elbűvöl, jóságával melenget, szépségével magához édesget.

Az igazság isteni valóság. Maga Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

A jóság lényege isteni. „Egy valaki jó, az Isten.” Tanítja Jézus.

Isteni fénylik a szépségben, e szépség tündökölt át Jézuson színeváltozásakor a Táborhegyén: „Ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.”

Törekednénk-e az igazság után, vágynánk-e a jóság után, kívánnánk-e a szépséget, ha nem hordanánk mélyünkben, bár részlegesen, a Végtelent? Az ostyában (úrvacsorák falatnyi kenyerében) „elfér” az Isten. Minden igaz, minden szép, minden jó a Végtelent rejti.

Tovább

Halálunk napja

Halottak napjaA cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: Halottak Napja van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk, gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, – előre mentek! -. Haláluk órájára emlékezünk. Vajon gondolunk halálunk napjára is? Tovább

Karácsonykor ránk mosolyog az Isten

Karácsonykor megszületett az Isten Fia. Karácsonykor ránk mosolygott az Isten. Jézus Krisztus tekintetében Isten mosolygott minden emberre.
Karácsonykor megszületett az Isten Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.
Igen, ott a betlehemi istállóban.
Pásztorok térdeltek eléje,
bölcsek földig hajoltak előtte,
és mit tett Ő? Az isteni Kisded?
Rájuk mosolygott!

Tovább

Következõ »