Benkő tanár úr, köszönöm!
Benkő tanár úr. Alacsony. Kissé hajlott hátú ember. Hatalmas, olykor véreres szemek arcában. Nyugtalan tekintet. Gyors mozgás. Erős hang. Szenvedélyes magyarázat a kémia, a biológia tényeiről. Néha gúnyba csapott át a vallás igazságait, a hit gyakorlását illetően. Türelmetlen volt a hanyagokkal, tudatlanokkal szemben. Nagyra becsülte az érdeklődést, a közösséget kedvre derítő vicceket. A diákot előtte kedvessé a szorgalom és tudás tette. Aki nehézkesen tanulta természettudományos tantárgyait vagy a szorgalom hiányát tapasztalta, azzal éreztette elmarasztaló véleményét. Ilyen voltam én is. Ezért lepett meg, amikor az egyik szünetben nevemet kiáltotta és utasított: „Menj a szertárba!” Tovább