Halottak napján
Szeretteimhez a temetőbe kimenni nem tudok. Képzeletben állok sírjuk előtt. Szívem gyertyaláng. Emlékezésem fehér virág. Cardenal szavai jutnak eszembe.
-
„Itt vagy és mindenütt.
Éppoly könnyű találkozni veled,
Mint Istennel –
(vagy éppoly nehéz.)”
Szavak nélkül ima sír fel bennem. Hallgatnak ők is. Mély csöndben öleljük egymást.
Aztán – azután érzem… könnyeimet letörlik arcomról…
Mácz István, 2017