A hernyó pillangóvá válhat, az ember feltámadhat
„Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadunk fel? Mi nehezebb, megszületni vagy feltámadni, az-e, hogy ami sohasem volt, legyen, – vagy, hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni?” – kérdezi a fizikus, filozófus Pascal.
Az emberek jelentős része (többsége?) nem hiszi, hogy az ember feltámad. Még az istenhívők 20-30 %-a sem tudja elhinni saját feltámadását. Vannak azonban, akiknek reményében erős a feltámadásba vetett hit. Ilyen volt Csilla von Boeselager asszony. Tovább
Életünk megkezdett örökélet
„Számolni kell azzal, hogy lényünk örök és halhatatlanságunk nem a halál után kezdődik, hanem abban a pillanatban, amikor észrevesszük, hogy halhatatlanok vagyunk. Minden pillanatban megtörténhet, csak elég világosság kell hozzá.” (Hamvas Béla)
Ki aggódik ma a halálon túli sorsáért, olyan megközelítésben, hogy üdvözül-e vagy elkárhozik? (Talán a szó tartalma is ismeretlen: üdvösség, kárhozat.) Még a keresztények sem gondolnak mindennapi életük folyamán, döntésük közben sem a mennyországra, sem a pokolra. Mintha nem lenne másvilági sorsunk, amit egyértelműen tanít a keresztény hitvallás és több világvallás. Kiáltva hirdet a ránk ismét köszöntő Húsvét ünnepe.
Tovább
A szőnyeg fonákja mit mutat?
(És az élet fonákja?)
Mit mutat a szőnyeg fonákja? Nézzük a színén. Míg szőjük a szőnyeget, csak fonákját látjuk. Majd, ha készen van, akkor láthatjuk meg, hogy a fonák összevisszasága mily vonalakat, színeket rajzolt ki. Míg életünk egész nincs „kész”, addig értelmét sem ismerhetjük föl. Paul Claudel, a francia költő ezt így mondja el:
„Isten keze nem hagyta abba azt a mozgást,
amellyel az örökkévalóságra
velünk együtt írja
hosszú vagy rövid sorokban,
a vesszőkig és a legparányibb pontig
azt a könyvet,
amelynek csak akkor lesz értelme,
ha véget ér.”
Tovább