Nincs semmi értelme?
Az ünnepek színes csöndjét felváltja a hétköznapok egyhangúsága. Csöndes délután. Újságot olvasok. Megszólal a kapucsengő. Felugatnak a kutyák. Ablakhoz sietek és látom, a barátom jött meg.
– Megyek, nyitom a kaput!
– Köszönöm.
Kávét iszunk, beszélgetünk erről-arról. Nehezen találjuk most a mindkettőnket érdeklő témát. Már túl a választási előkészületeket értékelő nézeteink kicserélésén, hirtelen témát vált.
– Együtt utazásunk óta nagyobb figyelemmel kísérem kéthetente megjelenő írásaidat. „Hit és bölcselet.”Hívő lélekkel, filozófusi elmélyedéssel boncolgatod kedvenc kutatási területedet. Életünk értelme. Mondd, a tudósokat izgatja ez a kérdés? Vagy a tudomány erről hallgat?
– Vajon nem tudomány-e az ész és a szív egyöntetű munkája, amikor a lét és az élet mélyére néz, eredete, célja után kutat?
– Jó, jó, de a tudósok?!
– Einstein (1879-1955) az elméleti fizika legnagyobbika, Nobel-díjas, az évszázad embere mondotta: ” A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van.” … Hadd folytassam. Heisenberg, Werner (1901-1976) ugyancsak Nobel-díjas fizikus, akinek eredményes munkája vetekszik Einsteinével, 1967-ben a Mérleg című folyóiratban nyilatkozta: „Egyszer néhány fiatal előtt vitatkoztunk az élet értelméről. A beszélgetés folyamán Bohr (Nobel-díjas dán fizikus) kijelentette: az élet értelme abban áll, hogy értelmetlen azt mondani, hogy nincs semmi értelme. – Ez a mondat az első pillanatra cinikusan hat, pedig nagyon komoly gondolkozásból fakad, és az ilyen kérdések bizonytalanságára utal. Ehhez a mondathoz illik a másik gondolat: az élet értelme azokban az értékekben van, amelyeket mi magunk létrehozunk, azaz mindenki saját maga adja meg életének értelmét. – Vagy ha a vallás nyelvén akarjuk kifejezni magunkat: minden élet közvetlen Isten felé mutat és értelmét ebből a vonatkozásból nyeri. Ezt a kapcsolatot minden egyes embernek magának kell keresnie, nem remélheti, hogy egyszerűen megadatik neki.”
– Tájékozottságod meglep.
– Könnyű itt beszélgetnünk, könyveim között.
– Nemrég kaptam kölcsön Stephen Hawking (1942- ) „Az idő rövid története” című könyvét. Tudós körökben őt tartják Einstein utódjának. A könyv elején tartok. Ő foglalkozik a te „kérdéseddel”?
– Hawking a világ teljes megismerésére törekszik. Véleménye szerint meg kell találni a mindenre választ adó egyesített elméletet, melyet majd mindenki számára érthető formában szükséges megfogalmazni. És akkor…, inkább felolvasom könyvének utolsó sorait: ” Akkor pedig mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk mi és a Világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk – mert akkor megismerjük Isten gondolatait.”…
A könyvet visszatettem a helyére. Barátom nem szólt. Magam is hallgattam. A tudósok gondolatainak hatása alatt voltunk. A csöndet ő törte meg.
– Igen, a tudósok sem kivételek, izgatja őket a kérdés.
– Egyszerűen azért, mert ők is emberek.
– Lassan mennem kell. Ha most folytatnánk, ki „következne”?
– Balogh János ökológus, Európa szerte ismert magyar tudós.
– Nos akkor vele kezdjük legközelebb.
Poharunkban vörösen csillogott a bor. Kínálta magát. Meg is ittuk a „szentjános áldást”. A kapuig kísértem. Körülugrálták a kutyák. Kutyáim vidáman élnek, mégis sajnálom őket. Nem kérdik, miért élnek. Ó mennyivel több az ember miértjeivel, amelyekkel faggatja az életet, az Istent akár az ünnepek színes csöndjében, akár a hétköznapok egyhangúságát megtörő beszélgetésekben…
Mácz István
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. április 8-i számában.)
Hozzászólások
6 hozzászólás
Talán az ész és a szív egyöntető munkája, mely egyenlő a szeretettel – és KI a SZERETET ha nem maga ISTEN. Ő az élet értelme. Ő teremtett mindent és mindenkit.Ő a kezdet és a vég. Mi csak próbáljuk végrehajtani terveit a Tízparancsolat segítségével.Jól vagy rosszul? Az ítélet napján bíráltatik.
Az írás kapcsán egy mai egyszerű történet jutott eszembe:
Ma délután játszottam a 3 éves unokámmal. Szaladgáltunk náluk a kertjükben a kocsijuk körül. Kergetőztünk és a találkozásokkor nagyokat nevettünk. A kiskutyája, Bandi is szaladt velünk. Egyszer hirtelen megáll Tobi, az unokám és azt kérdezi: Bandi nem tud nevetni? Nem! Volt a válasz. Miért nem? Mert csak az ember tud. A kutya is tud örülni, de sokmindent nem tud, amit az ember tud.
Ő is tud örülni, de nevetni mégsem.
Egyenlőre ez a válasz kielégítő volt.
Az élet értelme a szerető kapcsolatokban rejlik, amelyek halálunk után is elkísérnek. Születésünk és halálunk között tagjai kell, hogy legyünk az az emberiség családjának.
Mindaz, amit Másoknak őszintén magunkból adhatunk, a szeretetünk. Teljes lényünket bele kell fektetnünk az emberekbe. Ezt csak igazi, élő hittel tehetjük meg teljesen. Egyes-egyedül így lehet bennünk valódi együttérzés és így vállalhatunk felelősséget a Másik emberért is.
Tudnunk kell örülni, megbocsátani, vigaszt nyújtani, adni…
Magunkat és mindent, amire képesek vagyunk…
A fizikai megsemmisülés csak a testnek a vége, az Életnek és az emberi kapcsolatoknak azonban, akár lelkünknek örök élete van…
Amíg nem ébred fel bennünk a kíváncsiság Isten tervét megismerni, addig igazán nem is fogunk gondolkodni azon, hogy mi az élete értelme. Számomra e kettő összefügg, vagyis egy.
Van egy Ige, – amely megtérésem után megfogott és azóta is velem van – úgy hiszem itt most elmondhatom:
Fil.3,10-11
„Krisztust akarom megismerni és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra.”
Amen
Nagyon jó, ha visszajelzés érkezik a leírt gondolatokhoz. Bizonyság arra, hogy az írott szó sem csupán „pusztába kiáltó hang.” Van akit megérint, tűnődésre indít, sőt saját meglátásaival gazdagít másokat. KÖSZÖNÖM HOZZÁSZÓLÁSUKAT.
Kedves Ilona, vitathatatlanul Szeretet az Isten, aki értelme, célja életünknek..
Kedves Katalin, állatokhoz hasonlítva döbbenhetünk rá, mennyivel több az ember náluk S ha ezt látjuk, értékeljük és törekszünk naponta tökéletesíteni. Mt 5,48.
Kedves Judit , halálunk után, ha Isten magához fogad, a hit megszűnik, a remény feleslegessé válik, a szeretet él tovább, mellyel embertársainkat és Őt szerettük. Ha szeretet itt és most nincs bennünk, semmik vagyunk és halál után „semmivé” leszünk: kínzó üresség, melyet semmi és senki nem tölt be.
Kedves Sarolta, üzenete vagy valamivel később került honlapomra, vagy elkerülte figyelmem. Fontos, hogy most elgondolkodhatom rajta. Valóban a tapasztalat mutatja, hogy aki Istenbe hisz, érdekli, mi a terve vele, az mélyebben foglalkozik élete irányával. Jól látja. Köszönöm.