Hazaszeretet
Eger. 1956. Harcok. Sortűz az emberekre. Sebesültek. Kórházba hívják a papot, aki már hívás nélkül elindult. Kórteremről kórteremre jár. Ágyanként megáll, beszélget, teszi, amit tennie kell. Istenről faggatják, imaszónál több a szájukban a jaj. A pap hosszabban időz egy 15 éves szép arcú lány mellett.
– Oly fiatal vagy. Sérülésed súlyos. Sajnállak.
– Ne tessék vigasztalni. Érzékeny virág a szabadság. Vérünkkel kell öntözni, hogy éljen. Fáj a sebem, nagyon fáj. (Könny gördül le arcán.) Ám arra gondolok, hogy véremmel öntözhettem a szabadságot és szeretem a hazámat.
Megilletődötten hallgatta a pap. Búcsúzásnál megsimogatta a kezét. Kérdések merültek fel benne: honnan tanulta ezt a gyermeknyi lány? Ki ültette szívébe ezt a sajátos szeretetérzést? Vagy önmagától virágzott ki egészséges lelkéből a hazaszeretet?
…..
Az ember tisztelettel van szülei iránt, sőt a tanítók, tanárok, barátok felé is hálás, hiszen ők formálták azzá, ami, aki. Ám mindent nem okol meg a jelen. A múlt! A „föld”, melybe visszanyúlnak láthatatlan gyökerek, annak a nagy közösségnek történelmébe, évszázadok kialakított kultúrájába, szellemi és érzelmi örökségébe, ahol született. Ahol nevelkedik. A haza!
Ezeréves hazánk viharos történelmébe készítette elő a jelent, mely készen ad át technikát, kultúrát. Hírnevet szerzett a magyar munkás. Tudósokat adott a tudomány világának. ” A magyar ” Európa huzatos közepén elolthatatlan lánggal égett és ég.
Hazaszeretet. Pilinszky János írja: „A hazát egyedül részvéttel szabad szeretnünk. E részvét nélkül nincs emberi igazság, szeretet, szerelem, de még valódi kultúra sincs. ” Mit jelent a „részvét”? Tegyük kötelességünket. Ezáltal részt veszünk hazánk életében. „Jót és jól!” Téglából épül a ház. Munkánk, napi tetteink tartják fenn hazánkat. A hazaszerető ember – bármilyen jelentéktelennek látszó munkát végez- történelmet építő ember. A hétköznapok tettei történelmünk építő elemei! Soha nem feledheted: szíved talpalatnyi „földje” a hazának!
Amikor önmagunk szívét erényekkel gazdagítjuk, általa értékesebbé lesz a haza. A hitványság, bűn zülleszti hazánk életét is. – A szellemi kincsekkel, erkölcsi értékekkel a haza emberségét növeljük. Sőt a haza által az emberiség életébe kapcsolódunk. A haza nemcsak a múltat hozza, adja, kínálja, de életünk jelen történelme beköt az emberiség jövőjébe is.
Hazaszeretet. Érzed ízét a szónak? Hallod dallamát? Érinti szíved? Tettre emeli a kezed? Itt és most, mert:
„ÁLDJON VAGY VERJEN SORS KEZE:
ITT ÉLNED, HALNOD KELL!”
…
1956 szabadságharcában lőtt sebtől vérző lány oly szépen vallotta: „Szeretem a hazámat.” Napjainkban ezernyi gondtól „vérzünk”, de tudjuk vallani: szeretem a hazámat és mindennapi munkám mellett fel-felénekel a lelkem: „Isten, áldd meg a magyart / Jókedvvel, bőséggel…”
Mácz István