Temetőben: Anya siratja csecsemőjét
Álmom voltál, fiam lettél, álmom vagy újra. a világnak haltál meg, nem nekem, anyádnak élsz, élsz, míg élek.
Mosolyogsz mosolyomban, szívemben rebben szíved, gügyögésed fülemben, neved méz a számban, kezecskéd arcomon, szájacskád mellemen, melegedben melegszem, fájdalmamban fázom.
Tested a földben, lényed lényemben, hónapokig hordtalak, hordlak halálomig, megszülni már nem tudlak.
Mégis születsz – jaj! – naponta újra szüllek emlékeimből képzeletembe, képzeletemből a szívembe. Karjaimban érezlek, csókjaimmal halmozlak.
Szerettelek. Szeretlek – van Isten! – halálon túl is.
Mácz István