Van szeretet!
Az apa börtönben. Vétke: sikkasztás. Saját patikájából lopott ki orvosságot, volt a vád l951-n. Az anya otthon maradt tanuló fiaival. Mosni járt házakhoz, ahol merték vállalni a kockázatot, hogy egy elítélt feleségével dolgoztatnak, természetesen titokban.
Szűkösen élt a csonka család. Megélhetésük nehéz heteinek egyikén pénzt hozott a postás. Aztán ismét és újra, minden hónapban. A kisebbik fiú kérdezte
anyját:
– Ki küldi a pénzt?
– Kisfiam, nézd a feladóvevényt, olvasd el. Én magam is csak ennyit tudok.
A fiú kézbe vette a gondosan őrzött utalványszelvényeket. A feladó neve és címe helyén csupán ennyi állott: Szent Terézke. Hogy ki volt Szent Terézke, azt hittanórán tanulta a fiú, az anyja is tudta. Ám egyikőjük sem találta ki, ténylegesen ki küldi a pénzt. A börtönből hazatért apa sem tudott semmiről, csak csodálkozott. Titokban maradt „Szent Terézke” kiléte. Soha nem jelentkezett, aki segített. Valaki rejtetten szerette a családot. Talán sérteni nem akart, talán hálát sem várt. Viszonozhatatlanná tette jóságát.
A családból egyedül már csak én élek.
Én voltam a kisebbik fiú, aki kíváncsian olvasta a szelvényeken a feladó nevét: Szent Terézke. Anyámnak eleinte gondja volt, hogyan is háláljuk meg? Nem volt rá mód. – Most írom ismeretlen támogatónknak: köszönöm! Valószínű már ő sem él. Itt. Remélem él odatúl, ahol különösen értékelik, ha valaki úgy teszi a jót, hogy a bal kéz sem tudja a jobb kéz tettét. Köszönöm neki a tejre, kenyérre küldött pénzt. Nélkülözéseinkben az éhségtől mentett meg minket. Táplálékot adott. Sőt ennél is többet!
Az Emberbe vetett hitemet erősítette akkor. Azóta is, ha a rossz, a gonosz önzés miatt megingok, szinte kiábrándulok az emberből, „ő” jut eszembe, a Szent Terézke neve mögé rejtőzött, a titokban adakozó.
Az Ember jó is! Ő a pénzesutalványon keresztül érzékeltette: minden látszat és kegyetlen valóság ellenére: Istenben és Emberben van szeretet!
Mácz István
Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. december 2-i számában