És azután?
Több változatban ismert az a tanulságos párbeszéd, amelyet most a húsvéti ünnep után érdemesnek látok feleleveníteni. A párbeszéd az alig 10 éves múlt Tanítvány és a Mester között folyik.
– Kis barátom, mit tervezel a jövőddel? – kérdi a Mester.
– Elvégzem az általános iskolát, majd gimnáziumban leérettségizek.
– És azután?
– Tetszik az asztalos szakma, közben vágyaim egyike, hogy jogász legyek.
– Látom van elképzelésed. De akkor még nem áll meg az élet.
– Dolgozom. Legyen pénzem és segítsek másokon.
– És aztán?
– Szerelmes leszek, családot alapítok. Boldog szeretnék lenni… Mesterem, sokat kérdez, de folytatom. Talán könyvet is írok, felnevelem gyermekeimet.
– És azután?
– Azután, aztán ( a tanítvány kicsit türelmetlen lett ), elérem az öregkort, nyugdíjba megyek, egyre gyakrabban meglátogatnak a betegségek. Látom ezt nagyszüleimen. És, és, ezt olyan furcsa kimondani: meghalok.
Ekkor nagy csönd lett közöttük. Néma és feszült csend, melyet a Mester újabb kérdése tört meg.
– És ezután? – a Mester hangja most nem halk kérdésként hatott, inkább kiáltásként érte az ifjú szívét, aki hosszú hallgatás után szólalt meg.
– Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztam. Biztos megért, nincs válaszom…
…………………
Nekünk van? Pusztulásba zuhan halandó voltunk, vagy halhatatlanok vagyunk?
…………………
A Nobel-díjas lengyel költő ( Czeslaw Milosz ) ÉRTELEM című versében arra gondol, ha meghal, meglátja a „világ bélését”. Megérti a felfoghatatlant. Megismeri a másik oldalt. Jó érzés ezt olvasni, hiszen szeretnénk megismerni a halálon túli valóságot. Versében azonban helyet ad a másik lehetőségnek: ” És ha nincs is belseje a világnak?” A változások semmi értelmet nem követnek, és a föld is csak föld. És más nincs. – Ebben a versében egyik felvetésére sem mond igent, de megállapít egy tényt.
„Még ha így volna is, megmaradt azért
Egy porlandó ajkak ébresztette szó,
Mi fáradhatatlan hírnökként rohan és rohan
A csillagközi űrön, pörgő galaxisokon át
És kiáltoz, tiltakozik, üvölt.”
Ez a költő által emlegetett, halandók ajkán ébresztett szó, akár van, akár nincs halálon túli élet, kiáltoz, tiltakozik, üvölt, és igényli ősi ösztönnel, hogy legyen halhatatlan élet. E „szó” bennünk sem néma. Olykor csak suttog. Meghalljuk? És találunk szavakat „és azután” kérdésre?
A francia matematikus Pascal (l633-1662) szavai jutnak gyakran eszembe: ” Fölfoghatatlan, hogy Isten létezzék, de ugyanúgy az is, hogy ne létezzék. ” Hozzá hasonlóan vallom: Fölfoghatatlan, hogy halhatatlan élet, feltámadás létezzék, de ugyanúgy az is, hogy ne létezzék!
Mácz István