A MENNY
Halottak napja – Mindenszentek ünnepe. Gyertyaláng a sírokon. Tűztakaró a temetőn. Egyedül sétálok és meg-megállok halottjaim sírja előtt. Óhatatlan a kérdés: mi van velük? Őket nem kérdezem. Hallgatnak. A csöndben a „mennyre” gondolok.
A MENNY
Az „Isten” szó mellett a „menny” szava az, amelyről a legkülönbözőbb értelmezés volt, van és lesz. Az emberiség szavai között e kettőt ejtik ki legtöbbször imádó áhítattal vagy gyalázatos gúnyolódással. Állítások és tagadások tűzében izzanak. A menny régebben az emberi boldogságot jelentette, napjainkban inkább józan szakszó a csillagászatban, az űrkutatásban. Mégis megőrizte vallásos értelmét. Minket most a keresztény hit mennyországa érdekel.
A Bibliában a menny, az ég a világ része, kozmológiai valóság. Másrészt a hívő reménye, teológiai valóság. Az Ószövetségben a menny a föld fölötti tér, melyet Isten teremtett, ahol jelen van és tevékenykedik: kormányoz, fenntart és a mindenség üdvösségén dolgozik. Az Újszövetségben Isten a mennyben van, Jézus onnan jött és feltámadását követően oda tért vissza. A hívők otthona. Ország, ahol helyünk van, és nevünk fel van jegyezve.
„A menny mint metafora jelentheti a hittudományban az Istenben végleg megmentett emberek üdvösségének teljességét. Hogy azt a „mennyet” nevezhetjük-e valamilyen „helynek”, az attól függ, milyen módon történik majd az anyag felemelése Istenhez. Erről azonban a kinyilatkoztatás a puszta tényen kívül – a test feltámadása – semmit nem mond…” Jézus halála, feltámadása, mennybemenetele lehetővé tette, hogy a teremtmény Isten életének részese lehessen. Sőt a világmindenségre vonatkozóan is a Jelenések Könyve „Új Égről és új Földről” tesz tanúságot, a mindenség végleges beteljesedésekor. ” Ennyiben a menny azt is jelenti, hogy fennmaradnak a jelen világban létesített emberi kapcsolatok, s ezeket viszontlátjuk.” (Karl Rahner)
A menny, ahol és amely állapotban szemtől-szembe látjuk Istent, közte és az ember között szeretet valósul meg, amelyet az ember végtelent igénylő szíve boldogságként él meg. Isten színe látása részesedés életében. ( Mt 5,8 – 1 Jn 3,2) Természetesen véges emberi voltunk előtt a Végtelen megunhatatlan, gyönyörködtető Titok marad.
Mit mond Jézus Krisztus?
” AZ ÖRÖK ÉLET PEDIG AZ, HOGY MEGISMERJENEK TÉGED, AZ EGYEDÜL IGAZ ISTENT, ÉS AKIT KÜLDTÉL, JÉZUS KRISZTUST.” (Jn l7,3)
„Bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.” (Jn 6,47) – „Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek és helyet készítek nektek?” (Jn l4,1) – Arról is tanít, hogy a mennyben öröm és boldogság van. (Lk 12,32) A meghívottak Uruk örömébe mennek be. (Mt 25,21) Pál apostol ezért is írja: „ Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1 Kor 2,9) Félre érthetetlen a Jelenések Könyvének isteni ígérete: „Isten letörül szemükből minden könnyet. Nem lesz halál, gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.” (Jel 21,2-4)
……
És most következhet az, hogy az elképzelhetetlen, a szinte érthetetlen valóságról nekünk mi a hitünk? A menny a Biblia Isten-sugallta tanítása alapján tény. Valóság, melyben részesülhetünk. Dante (1265-1321) költői látomásában írja: ” Oly fény van ott, hogy földi szemnek / láthatóvá lesz Alkotója benne,/ mely e látáson kívül nem pihenhet.” Goethe (1749-1832) Az ember, Faust lelkét ének kíséri a mennybe: ” Föl, föl a Fénybe! / Az Igazság védje,/ Kit ver az átok,/ Mentse a messze,/ S a Mindenségbe fenn / Boldog legyen.”
Pilinszky János (1921-1981) bevallja nem tudja, milyen lesz az „emelkedő zuhanás”, a halál. Sőt a jövőről, a végítéletről is kevese tud.
Mégis van elképzelése, (vallomása oly közel áll hozzám): ” Akkor azt mondjuk: nagyon szeretlek. Azt mondjuk: nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.” (Mielőtt) Naplójában pedig ezt írja: ” Valójában ez az üdvösség. Erre várunk: hogy szeretni tudjunk /végtelenül/, hogy legyen kit /egy végtelen lényt/ szeretnünk. S hogy a végtelenül szeretett maga is végtelenül szeressen minket.”
MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY…. – vajon oda jutok-e?!
És az enyéim? És mennyi sír lakója hit nélkül élt, Isten nélküliség jellemezte életét. Az evangélium szerint Isten minden embert üdvözíteni akar. Jézus magáról hirdette, hogy az elveszett, más úton legelésző bárányainak is Pásztora. A II. Vatikáni Zsinat volt bátor ennek szellemében tanítani: „Elnyerhetik ugyanis az örök üdvösséget mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és egyházát /…/ Még azoktól sem tagadja meg az isteni Gondviselés az üdvösségre szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem jutottak el az Isten kifejezett ismeretére, de – éppen nem az isteni kegyelem nélkül – iparkodnak becsületesen élni.” Lumen Gentium II.fejezet,13.)
Halottak napja. Gyertyaláng a sírokon. Mindenszentek ünnepe fénnyel, reménnyel takarja be.
Mácz István