Adni vagy kapni
Emberi kérdés. Valóban szüntelen dilemma. Emberi természetünk igénye mind a kettő: adjunk vagy kapjunk? Melyik bennünk az erősebb? A válasz önismeretünkhöz föltétlen kell, mások megismerésében tisztábban látunk. Mind a kérdésre, mind az igényre valószínű, véleményünk személyenként változó. Mostanában – olvasóink észrevették – engem a jézusi boldogságok foglalkoztatnak. És lám, dilemmánkra neki is van véleménye. Pál apostol idézi szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35.)
Jézus evangéliumának lényege, hogy tanítja az emberi boldogság feltételeit. Természetesen nem vizet prédikál és bort iszik, hanem elsősorban, amit kíván, tanácsol, ő maga megéli azt.
Aki ad, inkább boldog, mint aki kap. Az adakozás boldogság. Kiről állíthatnánk jelentősebben, hogy Ő ajándékozó?! Ki ismerhette jobban nálánál a viszonzás reménye nélküli ajándékozás örömét, hiszen arra biztat: ” Amikor vendégséget rendezel, hívd a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják viszonozni neked.” (Lk 14,13)
Ő maga az Atyaisten ajándéka az emberiségnek: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta.” Ő pedig örömhírt hozott minden embernek, egészséget adott a betegeknek, vigasztalta a szomorúakat, új parancsot adott az emberiségnek: szeressétek egymást, sőt ellenségeiteket is. Félelmetes ajándékozó Ó. Testét és vérét hagyta kenyér és bor színében. Szavait ajándékozza, melyek élet és lélek, az evangéliumokban. Sőt, amint tanította, hogy „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért”, amint tanította Ő így tett: meghalt a kereszten. Utána elment a mennybe, hogy helyet készítsen, helyet adjon nekünk.
Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Csak az ismeri fel, aki maga is gyakorolja. Végső soron szívünk kérdése ez. Ebben az ügyben a szív társa a kezünk. A kéz az, amely üres tenyerét tartja, hogy valamit kapjon. Ám ugyancsak a kéz az, amely ajándékkal tele kínálja javait. – Kérdem, ki a gazdagabb? Aki adni tud vagy az, aki csak várja, hogy kapjon. Aki ad, az nagylelkű. A nagylelkűség erő! Erő mely úrrá lesz az önzésen, az irigységen, a féltékenységen, legyőzi a bosszú vágyát. A nagylelkű örül mások értékeinek. – Ha ezt átgondoljuk, Jézus isteni igazsága megerősödik bennünk.
Selye János a magyar tudós, aki felfedezte a „stressz” jelentőségét, hosszan fejtegeti, hogy aki jó, másokkal jót tesz, adakozik, azt az embert a HÁLA öleli meg. A hálát érezni boldogság. Kit nem töltött már el öröm, amikor hallotta, amikor neki mondták: köszönöm! „Csak” ennyi. Mégis. Valami boldogságba oldódik a szív, amikor hála érinti. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! Ki hálás neked? Hallottad ma: köszönöm? Te mondtad valakinek? Betölt a hála?
Tégy jót, és hála öleli körül a szívedet. A hála barátokat gyűjt neked.
A kérdés adva van. Adni vagy kapni? A válaszra Jézus segít. Olvastuk szavait. Életét ismerjük. Csak életünkkel tapasztalhatjuk meg, hogy igaza van: nagyobb boldogság adni, mint kapni.
Mácz István