A hitetlenség okai
Dobos torta, feketekávé. Cukrászda kerek asztalán. És mi, hárman beszélgető partnerek. Előbb a napi események, majd családunkban történtek, később a város eseményei csevegésünk témái. A politika után sor került a vallásra.
– Rendszeresen a hitről írsz.
– Igen, a hit éve van.
– És akinek nincs? El tudod – elfogultnak látszol – képzelni, hogy Isten nélkül is lehet élni?
– Igen…
– Kivételesen szólnál az istennélküliségről?
– Persze. Ha van türelmetek, nézzük az istennélküliség okait. – Amit föltétlen figyelembe kell vennünk, hogy a hit ajándék. Vannak, akik megkapják, vannak, akik még nem kapták meg vagy vannak, akik közömbösek, sőt visszautasítják.
Hiszek
Cegléden is elhangozhatott volna az a párbeszéd, amelyet most idézek a Vigilia (folyóirat) augusztusi számából. „Nemrégiben ismerős plébános várta a templom előtt vasárnap este a szentmisére érkező híveket. Egyszer csak feltűnik egy erősen illuminált férfi. Mint meséli, odalép hozzá és botladozó nyelvvel kijelenti: „Plébános úr, én hiszek.” „Jó, jó” – felelte ő. „Én hiszek” – hajtogatta ismét. „Ez nagyon szép” – feleli immár kissé zavartan a pap. Végül részegünk kiböki mondandóját: „Én hiszek, hiszek az emberben.” Mire a plébános így felelt: „Akkor készüljön fel arra, hogy óriási csalódások fogják még érni.” Tovább