Születésnapomra
játék és ünnep az élet
játék
hiszen csak egy pillanat
ünnep
hiszen örök
örök játék az életem
Ma nyolcvan
Küszöbön
Nagyon igaz, „hatvan felé az ember már hazafelé tart”, és most már tudom, aki nyolcvan, az már a küszöbig ért…
Szinte észrevétlen történt. Csak teltek a napok, észrevétlen csökkentek az ünnepek, arcunk változott a tükörben, testünk-lelkünk fészket engedett gyöngeségeknek, betegségeknek, többet járunk temetésre, ritkábban hívnak keresztelőre, az újságot nem lapozzuk végig, tv-ben műsorokat hagyunk ki, mint öreg erdőben ritkulnak a fák, egyre kevesebb a barát, visszafelé egyre messzebb látunk és az előre olykor csak a holnapig tart, átgondoljuk, adósak vagyunk vagy nekünk tartoznak, politika már csak tiszavirág előttünk, gyermekeink túlnőttek, unokáink már utol sem érjük, életünk társa, jó feleség, jó férj tanúja mindennek: küszöbön állunk, egyik kezünk búcsút int, másik találkozásra nyílik, és tűnődünk, hol vannak többen, az oldalon, amelyet elhagyunk, vagy a másikon, ahová belépünk, és egyedül vagyunk, a határon, merre nézzünk? gyönyörű a naplemente és színesebb, fényesebb a napkelte, – egyszerre nézzük mindkettőt, és mindkettőben, a szivárvány teremtés előtti színpompájában és a beteljesedés ember-még-nem-látta fényözönében felsejlik egy Arc, amelyik ránk tekintett létezésünk titokzatos kezdeténél, és most szemünkbe néz, hogy szemünkben az örök egyesülés nyíljék ki, amelyben már nem számoljuk, hatvan, vagy nyolcvan… hihetjük, higgyük, hiszem, a küszöbön átlépve „Isten lesz minden mindenben”.
Küszöbre ér, aki 80, naplemente és napkelte öleli…