Karácsony, karácsonyom
Karácsony.
Ajándék nekem, és ajándék, amit én adok.
Karácsony.
Villogó fények az utcákon és tereken.
Árubőség a kirakatokban, kedvezmény a boltokban, „akció!”.
Vendégvárás gondokkal, és gond, én mit vigyek?
Karácsony.
Szent és profán programok. (Gyöngy sertések előtt…)
Karácsony.
Ünnepi ruha. Mise. Istentisztelet. Menni illik, kell. Mintha nem is lenne.
Karácsony.
Mi-minden? De nekem mi?! (És remélem, sokan másoknak.)
ISTEN EMBERRÉ LETT. Megtestesülés.
Ez a mély, létünkbe hasító, életünket teljessé tévő tényt képtelen elhomályosítani a felszínes (bár érthető) csillogás, zaj, rohanás, közömbösség.
Vagy mégis? Rajtam múlik. Rajtunk.
Ma már nekem is más a karácsony, min gyermekkoromban, más fiamnak, lányaimnak, unokáimnak. De nekik is a karácsony, karácsony!
ADVENT: ELJÖVETEL
Rohanó világunk tele idegen szavakkal. Megszokás vagy felületesség miatt alig törődünk jelentésükkel. Napjaink reklámjai, programjainak hirdetései tele vannak az „advent” szóval. Keresztény igehirdetők advent időszakáról beszélnek. Alig van ember, akit érdekelne, hogy az advent latin szó. Jelentése: eljövetel. De kinek az eljövetele, vagy minek a várása? A villogó reklámoktól elkápráztatott embert nem érdekli, a vásárlástól lázast a boltokban közömbösen hagyja, a szórakoztató program keresők csupán kikapcsolódást várnak. – A keresztény embernek az advent Krisztus eljövetele, Krisztus-várás. Tovább