ADVENT: ELJÖVETEL

AdventRohanó világunk tele idegen szavakkal. Megszokás vagy felületesség miatt alig törődünk jelentésükkel. Napjaink reklámjai, programjainak hirdetései tele vannak az “advent” szóval. Keresztény igehirdetők advent időszakáról beszélnek. Alig van ember, akit érdekelne, hogy az advent latin szó. Jelentése: eljövetel. De  kinek az eljövetele, vagy minek a várása? A villogó reklámoktól elkápráztatott embert nem érdekli, a vásárlástól lázast a boltokban közömbösen hagyja, a szórakoztató program keresők csupán kikapcsolódást várnak. – A keresztény embernek az advent Krisztus eljövetele, Krisztus-várás

Az emberiség történetében évezredeken át Krisztust testben várták. Advent, amelyben Krisztust várjuk, hogy megérkezzék, kialakuljon életünkben és várjuk a világvégi Úrjövetet. “Nem okoskodunk sokat, ki ő, mi ő? A virág sem érti a napot, a gyökér sem a földet, s mégis neki való révén feléje fordul, beléje tőr: így teszek én Istenemmel.” (Prohászka Ottokár)

Isten a Földön otthon akar lenni

Érdekes, az ember a Holdra lép, a Marsra megy, a világűr mérhetetlen távolságú tereiben sajátos sugaraival “tapogat”, feltételezett értelmes lényeknek válaszra váró üzeneteket küld. Az embernek kevés a Föld. Sátrat akar verni az égitestek között. Új otthonra vágyik az Univerzumban…

Vajon nem érdekesebb, hogy az Isten a Földet választotta? Neki a Föld kell és az ember. Ő, aki mindenütt jelen van, a Földön otthon akar lenni. Az embert választotta, hogy egyesüljön vele.

Kereszty Rókus teológus írja, hogy több száz millió ember drámai módon élte meg azt a pillanatot, amikor az első két amerikai pilóta a Holdra lépett. Mikor a holdkompból kiszálltak, a Hold könnyű gravitációs terében eksztatikus táncra keltek, lélekben mi is velük táncoltunk. Megértettük, hogy a két űrhajósban valamiképpen az emberiség a Holdra lépett… Ha két űrhajós holdra lépése mindannyiunk számára nagy lépést jelentett, összehasonlíthatatlanul nagyobb “lépés” az egész emberiség számára az a tény, hogy a Názáreti Jézusban Isten személyesen emberré lett.

A Bibliában a történelmi pillanatot, az Isten megtestesülését Lukács evangélista írja le.

Gábor angyal Názáret városában Mária nevű szüzet keres föl. Köszönti. Beszélgetnek.

“- Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiút szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fia.

– Hogyan lehetséges ez, hiszen férfit nem ismerek?
– A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért születendő szent is Isten Fia lesz.
– Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” ( Lk 1,26-36 )

János evangélista lényegre törőbb egyszerűséggel ír. Kétségtelenné teszi, hogy az Emberfiának léte nem csupán a földbe gyökeredzik, hanem Isten szentháromságos életének személyes társa.

” Kezdetben volt az Ige,
És az Ige Istennél volt,
És Isten volt az Ige.
Az Ige testté lett,
És közöttünk lakott.
Láttuk dicsőségét,
Az Atya Egyszülöttjének dicsőségét,
Akit kegyelem és igazság tölt be. ”    ( Jn 1, 1-3, 14.)

A világ teremtését ezekkel a szavakkal tárja elénk a Biblia: “Kezdetben  teremté Isten az eget és földet… Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…”  A megtestesülés tényét néhány szóba sűríti János apostol, amint az előbb olvastuk. “Az Ige testté lett.” A teremtés központja az Isten képére teremtett ember. A megtestesülésben Isten az ember képét öltötte magára.

A teremtésnek nincs évfordulója

A világegyetem korát, az első ember eszmélését, amikor öntudatra ébredt benne az anyag, és lénye a határtalanra nyílt meg, az idő folyamában nem lehet rögzíteni. Ám az Isten Fiának megtestesülését, Krisztus megszületését mostani időszámításunk keretében (néhány év eltéréssel) meg lehet állapítani. Isten Fia születésének évfordulóját minden év karácsonyán ünnepeljük. Karácsonykor ünnepeljük a teremtésnél nagyobb titkot: Isten Fia emberré lett.

A titok nem olyasmi, amit még nem tártunk fel, de majd megismerünk. A titok “kifürkészhetetlen” számunkra, mely van. “Az a sajátosság, ami mindig és szükségszerűen jellemzi Istent.” (Rahner) A titok hegy, mely valóság, csak meg kell mászni, el kell indulni a csúcsra, még akkor is, ha legtetejére soha nem érünk el. A titok bár nem látjuk át, lenyűgöz. Prohászka Ottokár misztikus hittudós vallja az inkarnációról: a megtestesülésről: 

“Az ember nem élhetett meg a testbe öltözött Isten nélkül. Kellett, hogy a Végtelennek emberarca, szerető tekintete, igés ajka legyen és kellett, hogy a mennyei Szeretet emberszívben lüktessen végig egy földi életet… És szíve van, igazi véres ember szíve, hogy legyen  nekünk egy biztos, ragyogó Isten-napunk, ahonnan ölelésnyire sincs a Végtelen.”

Advent elmélkedésre hív

Mélyedjünk tovább ebbe az “eljövetelbe”, Karl Rahner, korunk egyik legjelentősebb teológusa tanítja:  “A Teremtőről elmondhatjuk még az Ószövetségi Szentírással, hogy Ő a mennyben van, mi pedig a földön. De arról az Istenről, akit Krisztusban vallunk meg, azt kell mondanunk, hogy pontosan ott van, ahol mi vagyunk és csakis ott található meg.”  

“Jézus az időben az örökkévalóságot képviseli, a földön a mennyet, a természetben a természetfelettit, de úgy hogy az időt bevezeti az örökkévalóságba és ott a természetes földi élet megtalálja az ég teljességét.

Befelé is ő a harmónia biztosítéka, mert ösztönnel szemben hangoztatja a lélek uralmát, a gyűlölettel szemben a szeretetet, az önzéssel szemben a nagylelkűséget. A betlehemi gyermek tehát valóságos Isten és valóságos ember. Ez a születés Máriát felemelte az istenanyai méltóságra, nekünk pedig meghozta az istengyermekség kiváltságát. ” (Gál Ferenc)

………………………………………………………………………………………………………

Advent

Advent, latin szó. Most már tudjuk, sőt azt is, hogy eljövetel. Annak, aki keresztény hittel hisz, annak Isten eljövetele, Isten Fiának megtestesülése. Ennek ünnepe Karácsony. Erre érdemes készülni “advent időszakában”. Teremtsünk magunkban csendet. Érzékeljük, valamiféle tapasztalattal sejtsünk rá, hogy az, aki a teremtés csúcsa, és “semmi nem csodálatosabb nála”, az ember, te és én és mindenki részesülhet az igazi Eljövetel ajándékában, aki JÉZUS KRISZTUS, aki kívánja, hogy várjuk…

Természetesen vannak, akiknek az “eljövetel” kimerül az advent szóval reklámozott üzleti ajánlatokban, szórakoztató (jobb esetben elmélyedésre hangoló) programokban, árleszállításokban, utcák kivilágításában, tereken felállított karácsony fában, vagy az ajándékban, mely lehet akár autó, akár virágcsokor, gyémánt gyűrű, vagy játék. Ez az advent, ez az “eljövetel” összehasonlíthatatlan a fentebb jellemzett emberek “adventjével”, akik abban reménykednek, hisznek, hogy találkoznak az Emberré lett Istennel…

Nemes értelmében a szónak, sajnálom, akiknek adventjében nem ragyog fel az isteni valóság, ám reménykedem, hogy életükben is felragyog valamikor, valahol egy csillag, amely elvezeti őket a Betlehemben született Krisztushoz.

 

Mácz István

Ossza meg másokkal is!Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Hozzászólások

1 hozzászólás

  1. Kőbe zárt várakozás - adventi gondolatok | Mácz István, 2015. november 26. 13:01

    […] csillag, amely elvezet minket a Betlehemben született Krisztushoz.” Kattintson a szerző Advent: eljövetel címet viselő […]