Levelek Anyámnak ötven éve és ma

Édesanya, AnyaCsongrád, 1963

Édesanyám,

ha virágokat küldenék, elhervadnának, de szeretetemtől színes gondolataim frissen érkeznek hozzád.

Az Úristen saját szépségéből adott a virágoknak, a messzi csillagoknak, az erdők zöldjének és a felhők bíbor-arany-ezüst játékának…

Erejét adta az anyag ölében nyüzsgő titkos mozgásoknak és az égitestek alig mérhető rohanásának. Bölcsességét a világmindenség terveibe tette, az értelem kutató fényét a férfi fejében gyújtotta meg. Szeretetének jóságát hová helyezte?

Az anyák szívébe… Tiédébe is, Édesanyám!

Fiad

…………….

Amióta Jézusban az Isten emberré lett s ki tudja hányszor mondotta anyjának, Máriának: Anyám – azóta a szent szó szentebb lett: Anyám!

Szívek piros koszorújában él az ember. Szeretetek gyulladnak lángolnak fel és hamvadnak el körülötte. Csak egyetlen szív ég érte a földön s az égben egyaránt: édesanyja szíve.
Ahol szeretet van, ott az Isten jelen van. Így tehát Istent nem lehet a földről száműzni, amíg egyetlen anyai szív dobog s benne a tiszta szeretet.

Ha a szívek a szeretet mécsesei, akkor az anyák szíve örökmécsként ég a családok életében.
A női szív az anyaság bölcsője. Benne ring az emberiség élete s jövője. – Áldott a szíved Anyám, mert benne hármónknak ringattad életét, családunk és nemzetünk jövőjét. Nem éltél hiába, nem éltél csak magadnak.

Ha igaz, hogy az anyák mindig szeretik gyermekeiket, akkor az is valóság, hogy még a tékozló fiúk s lányok lelkében is olthatatlanul marad
szikrányi szeretet irántuk. (Talán ez menti meg őket, hogy embertelenné ne váljanak.)

…..

Cegléd, 2016

Édesanyám,

Most már teljes képtelenség virágot küldeni neked, de gondolataim, érzéseim (miért ne hihetném az egyre titokzatosabb és egyre rejtettebb valóságát megmutató anyagi világmindenségben, sőt az emberiség lassan, de biztosan kibontakozó “szellemi-burkában” [nooszférájába], amely körül öleli, áthatja), miért ne hihetném, mégis csak elér hozzád, amit érzek, gondolok. Teljék benne örömed, mint valamikor egy-egy mezei csokorban, melyet sétáim után vittem haza.

Mennyi éve már, hogy nem vagy közvetlenül köztünk? Beszélnek a dátumok. Akkor írtam, most miért ne írhatnék? Imádkozni imádkozom érted, hozzád. A Biblia tudósai szerint Istenben valamiképpen fennmarad a szeretet és ezért tudtok rólunk. Ezért mit is írjak magunkról? Csak, ami egyértelmű, találkozásunk közeledik. Könnyek nélkül majd én sem tudom itt hagyni szeretteimet, de hiszem, letörli azokat az ölelés, a mosoly, amivel vársz.

Anyám, Neked írtam. Ér annyit, mintha koszorút vinnék sírodra. Azt bárki láthatná. Miért ne olvashatná más levelemet, és szeresse egymást minden anya és gyermek.

Hálával,

Fiad

Ossza meg másokkal is!Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Hozzászólások

1 hozzászólás

  1. Németh Jenőné Saci, 2016. május 02. 22:28

    Áldás ez az írás! “szeresse egymást minden anya és gyermek” amíg lehet, sőt azon túl is! Mint ahogy példaként elénk élte ezt kedves István, a jó Isten áldja meg érte! Külön köszönöm a felcsillantott reményt, hogy van megoldás tovább szeretni, ha szerettünk nincs már “közvetlenül köztünk”. Csodálatos gondolat!