Jézus sír

Csodálkozunk, hiszen Isten? Igen, de egyben valóságos ember is. Ha nem folytak volna arcán könnyek, akkor hitelesen nem taníthatta volna, „BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK VIGASZTALÁST NYERNEK.” (Mt 5,4) Nagyböjt. Nézzük Jézus könnyes arcát…
” Keresztények sírjatok,
mélyen szomorkodjatok,
keseregjen minden szív,
aki Jézusához hív. ”
Tovább

Isten boldog

Az István a király című rockoperában a magyar érzések mellett helyt kapnak mélyen emberi kérdések, sőt igények is. Laborc, a lázadó és a lázító magából kikelve énekli: ” Nem kell olyan Isten / kinek bűnös, aki él / Nem kell olyan Isten / ki csak szenvedést ígér / ” A tömeg négyszer kiáltja: Nem kell! Nem kell! – Amikor én ezt hallom vagy olvasom, csöndesen kérdezem: akkor milyen Isten kell? Úgy vélem, az emberek egy része halkan ugyan, de határozottan mondaná: ” Olyan Isten kell, aki boldogságot ad, nemcsak ígér. „ Tovább

Első töprengésem az új esztendőben – „BOLDOG”

Fekete karácsonyunk volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér varázslat. Sajnálom, hiszen a hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel gazdagította volna. Ám, ha az a sok „boldog” szó, amit mondtunk, leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az ünnepeken, hókristállyá változott volna, vastag hótakaró borította volna városunkat. – Azon is elgondolkoztam, ha annyi forintom lenne, mint a kimondott „boldog” szavunk, akkor a milliárdosok közé tartoznék… Tovább

Szíveket gyűjtök

Isten Fia újra megszületne?

Nem egyszer gondolhatunk arra, ha nézzük jelen történelmét az emberiségnek, vagy a több mint 2000 éves múltját, amióta Jézusban az Isten emberré lett, akkor arra gondolhatunk, nem lenne „kedve” még egyszer emberré lenni. Az ember öngyilkos hatalommal veszélyezteti az őt körülvevő természetet. Minden életet veszélyeztető fegyvereket gyárt. Világháborúkat játszott, sátáni táborokban pusztított (pusztít?) embereket…  Vajon nem Shakespeare 57. szonettje valósul meg?

Tovább

A MENNY

Halottak napja – Mindenszentek ünnepe. Gyertyaláng a sírokonTűztakaró  a temetőn. Egyedül sétálok és meg-megállok halottjaim sírja előtt. Óhatatlan a kérdés: mi van velük? Őket nem kérdezem. Hallgatnak. A csöndben a „mennyre” gondolok. Tovább

Jelek

Ha már eltűnődtünk azon, hogy a velünk született vallási ösztön halhatatlanságra vágyik bennünk és értelmünk halált kővető életünk után kutat, kérdezzük, vannak-e jelek, amelyek túlmutatnak a temetők sírjain? Tovább

Kutat az ész

Ha valami elképzelhetetlen, azért az még létezhet. Tisztelem a tudósokat, akik magas szintű számításaikkal törekszenek „elképzelni” például azt, hogy a világmindenség keletkezésének – ősrobbanás – pillanatában mekkora volt annak térbeli kiterjedése. Eredményük: „A Világegyetem kiterjedése a centiméter billiomod részének a milliárd részét érte csak el.” (Stephen Hawking) – Próbáljuk csak elképzelni… Tovább

Ihletadó Lélek

Pünkösd van. Szeretem ünnepelni a Szent Lelket. Hadd idézem II.János Pál pápa levelét, amelyet l999-n intézett a művészekhez. Érdemes átgondolni tanítását művészeknek és mindazoknak, akik „csupán” életük alakító mesterei kívánnak lenni. Tovább

Elképzelhetetlen

A mézbe mártott orvosságot szívesen vesszük be. A mesébe öltöztetett bölcsességnek azonnal otthont ad a szív. A közel 2000 éves PHADROS  római író mesél egy öreg anyókáról.  A néni rőzsét szedett az erdőben s a vállán cipelte. A súly egyre nehezebb lett. Egyre görnyedtebben vitte. .. Egyébként is belefáradt már az életbe. Földre tette terhét. Leült. Fölsóhajtott. ” Bárcsak jönne már értem a halál.”  – S abban a pillanatban megjelenik a Halál.  ” Itt vagyok, mit akarsz tőlem?”  Megrettenve  csodálkozott el az anyóka. ” Miért is hívtalak? Ó, csak annyi, segítsd hátamra a rőzsét, hadd menjek tovább, haza…” Tovább

« ElõzõKövetkezõ »