Küszöbön
Nagyon igaz, „hatvan felé az ember már hazafelé tart”, és most már tudom, aki nyolcvan, az már a küszöbig ért…
Szinte észrevétlen történt. Csak teltek a napok, észrevétlen csökkentek az ünnepek, arcunk változott a tükörben, testünk-lelkünk fészket engedett gyöngeségeknek, betegségeknek, többet járunk temetésre, ritkábban hívnak keresztelőre, az újságot nem lapozzuk végig, tv-ben műsorokat hagyunk ki, mint öreg erdőben ritkulnak a fák, egyre kevesebb a barát, visszafelé egyre messzebb látunk és az előre olykor csak a holnapig tart, átgondoljuk, adósak vagyunk vagy nekünk tartoznak, politika már csak tiszavirág előttünk, gyermekeink túlnőttek, unokáink már utol sem érjük, életünk társa, jó feleség, jó férj tanúja mindennek: küszöbön állunk, egyik kezünk búcsút int, másik találkozásra nyílik, és tűnődünk, hol vannak többen, az oldalon, amelyet elhagyunk, vagy a másikon, ahová belépünk, és egyedül vagyunk, a határon, merre nézzünk? gyönyörű a naplemente és színesebb, fényesebb a napkelte, – egyszerre nézzük mindkettőt, és mindkettőben, a szivárvány teremtés előtti színpompájában és a beteljesedés ember-még-nem-látta fényözönében felsejlik egy Arc, amelyik ránk tekintett létezésünk titokzatos kezdeténél, és most szemünkbe néz, hogy szemünkben az örök egyesülés nyíljék ki, amelyben már nem számoljuk, hatvan, vagy nyolcvan… hihetjük, higgyük, hiszem, a küszöbön átlépve „Isten lesz minden mindenben”.
Küszöbre ér, aki 80, naplemente és napkelte öleli…
Emberré lettél, Uram?
ÖRÖK JÉZUS
karácsony, születésed napja,
kérdezlek:
érdemes volt emberré lenned?
Bocsásd meg nagyon emberi kérdésemet,
mely nagyon emberien gondol rád,
hiszen te az Isten vagy,
s tudtad előre,
hogy az Ember tökéletesedésének útján
e l ő r e halad,
a tényeken alapuló látszat ellenére,
bukdácsolva, vétkek szakadékába zuhanva
tökéletesedik azon az úton,
amelyet Te határoztál meg részére:
LEGYETEK TÖKÉLETESEK,
MINT MENNYEI ATYÁTOK.
Te mit mondanál?
Városunk Kossuth terén megpihentem egy padon. Balomon a templom, jobbomon Dózsa szobra. Majd váratlanul ismerős ült mellém. Kézfogás után azonnal kezdte a beszélgetést.
– A panorámában olvastam cikkedet. Valami idegsebész hitvallását idézted. Jó, jó. Ám egy fecske nem csinál nyarat!
– Egy fecske valóban nem csinál nyarat – válaszoltam – ám jelezheti, van tavasz, nyár. A hit nem lármás, nem hivalkodik. Csöndes, bár ha kell, megszólal.
– Ismersz más tanúságtételeket is?
– 2012-ben a VIGILIA közismert embereket keresett meg azzal a kéréssel, válaszoljanak arra a kérdésre: mit jelent az Ön életében a hit? A válaszokat azután a folyóirat decemberi számában közölték.
– Mondanál néhányat?
– Inkább idézek részleteket belőlük magazinunk legközelebbi számában.
Tisztelt Olvasóim, ismerősömnek tett ígéretemet most teljesítem. Meggyőződésem, a vallomások gondolkodásra késztetnek. Tovább
Hiszek
Cegléden is elhangozhatott volna az a párbeszéd, amelyet most idézek a Vigilia (folyóirat) augusztusi számából. „Nemrégiben ismerős plébános várta a templom előtt vasárnap este a szentmisére érkező híveket. Egyszer csak feltűnik egy erősen illuminált férfi. Mint meséli, odalép hozzá és botladozó nyelvvel kijelenti: „Plébános úr, én hiszek.” „Jó, jó” – felelte ő. „Én hiszek” – hajtogatta ismét. „Ez nagyon szép” – feleli immár kissé zavartan a pap. Végül részegünk kiböki mondandóját: „Én hiszek, hiszek az emberben.” Mire a plébános így felelt: „Akkor készüljön fel arra, hogy óriási csalódások fogják még érni.” Tovább
Ferenc pápa és Cegléd
2013 március közepén a világ érdeklődésének központja a lemondott XVI. Benedek pápa utódjának megválasztása volt. Ki lesz ő? Ki meri vállalni a föld egyik legnagyobb erkölcsi hatalmának gyakorlását? Hiszen a római pápa, mint első számú helyettese Jézus Krisztusnak, jelenleg 2,2 milliárd katolikusnak legfőbb szellemi-lelki vezetője. Tovább
Alszol, Uram?!
Újságok címlapján: árvíz. A rádió 30 percenként közli a Duna medrét ostromló harcát. A tv képernyőjén elöntött házak, menekülő emberek, önfeledten segítők. Napok óta küzdelem az Ember és a víz katasztrofális támadása között. Mit tegyek? Gyenge vagyok már homokhoz, lapáthoz. – Mit tegyek? KIÁLTOK! URAM, ALSZOL?
A XX. század és az irgalom
Irgalom. Irgalom? Igen, bár ritkán használt szó, akkor is lesajnáló hangsúllyal. Arról kevesen tudnak, hogy a szeretet gyümölcse, még kevesebben élik meg erényként. Pedig hiánya az emberi szívben döbbenetes: ártó szándék, kegyetlenség, gyilkosság, gyűlölet, népirtás. Az ember történelmét sajnos népirtások vérzik be. A népirtások kutatói egyöntetűen állapítják meg, hogy ” az emberiség történetében a 20. század jelentette a népirtás évszázadát.” Tovább
Adni vagy kapni
Emberi kérdés. Valóban szüntelen dilemma. Emberi természetünk igénye mind a kettő: adjunk vagy kapjunk? Melyik bennünk az erősebb? A válasz önismeretünkhöz föltétlen kell, mások megismerésében tisztábban látunk. Mind a kérdésre, mind az igényre valószínű, véleményünk személyenként változó. Mostanában – olvasóink észrevették – engem a jézusi boldogságok foglalkoztatnak. És lám, dilemmánkra neki is van véleménye. Pál apostol idézi szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35.) Tovább
Az értelem és az őrültség párviadalában
Földi paradicsom vagy az emberiség pusztulása? – kérdésre 1961-ben Fritz Baade közgazdász válasza ma is – szerintem érvényes -, idézem: „Az a reménységünk, hogy az értelem és az őrültség párviadala, amelynek most tanúi vagyunk, az értelem javára dől majd el, ha a hit erői nem volnának szövetségben az értelem erőivel…” Legszebb azonban, amit a hegyi beszéd a ma élő emberek és a következő generációk előtt álló problémákkal kapcsolatban mond, a boldogságról szóló egyik igéjében: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5) Tovább
Égbe ér a feszület
Feszület útszéleinken, falvak, városok központjában, templomainkban, tornyainkon, otthonunk falán. Bánt valakit a MEGFESZÍTETTRE történő emlékezés? Unalmas látni itt-ott, oly sok helyen? Kérdéseinkre a válasz: nem. Vajon mi a titka annak, hogy bár gyötrelmes szenvedést mutat a feszület, mégis nyugalmat és békességet ad? Tovább